Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 8. szám - Volly István: Bartókné Pásztory Ditta (pályakép II.)
A III. ZONGORAVERSENY — MINDHALÁLIG 1945. április 25-én Bartók a tartózkodási engedélyei szokásos hosszabbítását kéri: „Magyar állampolgár vagyok, születési helyem jelenleg Romániában van” — írja, Dittáé Csehszlovákiáiban. Az érvényességét meghosszabbítják 1946. augusztus 7-ig. Ditta állapota romlik, Bartókot ismét a Saranac Lake-iba utalja az ASCAP, viszont nem ad útiköltséget, hogy Ddttáival Kaliforniába utazzanak Yehudi Menuhin- hoz. A nyáriban lázasan írja a III. zongoraversenyt. Titokban arra gondol, hogy új műve előadása jogát Dittának fenntartva, hosszabb ideig élhet belőle, ha... Dittá- nák nem szabad megtudnia, hogy Bartók józanul ítéli meg a közeledő halál lehetőd ségét, hiszen még ő is bízik a jövőben: „Szeretnék hazamenni, de végleg” — írja Zádor Jenő zeneszerzőnek Hollywoodiba. Ditta közben megérkezik hozzá. Sőt egy szép augusztusi hajnalon Péter is. Betekint a bérelt kicsi kerti faház nyitott ablakán. Apja már fenn van. Anyja még szunnyadoz. Együtt a család, naponta kirándulnak a közelii hegyekbe. Szeptember első vasárnapján, a „munka ünnepén” utaznak vissza New Yorkba. A zsúfolt vonat és súlyos csomag nem tesz jót a betegnek. Agyba fektetik, Ditta megsejti a tragédiát! „Sötét szobában sírt napokon keresztül” — mondja Serly Tibor. Szeptember 22-én felcsöngettek hozzájuk. Péter szólt vissza a kaputelefonon: „Apu beteg, de várja, hogy jöjjenek fel!” Bartók az ágyban ülve egy rajztáblára kiterített kottát ír, éppen befejezné, az utolsó 17 ütemet Péter bevonalazta. Néhol VOLLY ISTVÁN Bartókné Pásztory Ditta 873
