Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 1. szám - Cserményi Vajk: Egy kutatási program elé
Egy kutatási program elé 1982-ben a Savaria Múzeum az évenként megrendezésre kerülő „Velemi beszélgetések” című rendezvényére a népvándorláskor régészeti és történeti problémáival foglalkozó kutatókat hívta meg. Az ország különböző „tudományos műhelyeiben”, országos intézményekben, akadémiai intézetekben, megyei múzeumi szervezetekben dolgozó kollégák közötti vitákban fogalmazódott meg az igény a karolingkori, a IX. századi régészeti, történeti problémák, a Nyugat-Dunántúl honfoglalást megelőző településtörténetének tisztázására. A Savaria Múzeum vállalkozott arra, hogy „otthont" adjon a Nyugat-Dunántúl IX—X. századi településtörténeti kutatási program megvalósításához. A magyar történetírásban az utóbbi időben jelentős hangsúlyt kapott a honfoglalás közvetlen körülményeinek kutatása. Különösen heves vitákat váltott ki László Gyula „Kettős honfoglalás” elmélete. Ezek—a viták a tudományos népszerűsítő irodalom és a napi sajtón keresztül a közvéleményt is elérték. A kutatási program megalkotói vallják, hogy a vitás kérdésekben, minden megnyugtató módon való lezárásukhoz közelebb vivő kutatás közvetlenül befolyásolja a történeti tudat, a nemzeti önismeret szféráját és mint ilyen, politikailag sem elhanyagolható feladat. A kérdéshez szorosan hozzávehetjük azokat a reflexeket, amelyek egyes szomszédos államokban folyó, ezt a korszakot és Magyarország területét érintő, erősen támogatott kutatások váltottak ki nálunk. Vékony Gábor (ELTE Régészeti Tanszék) és Tomka Péter (Györ-Sopron megyei Múzeumi Szervezet) régészek által kidolgozott program területileg egy viszonylag zárt és nem is túl nagy sávra koncentrálná erőit: ez az Alpokalja és a Rábamente, gyakorlatilag Vas és Győr-Sopron megyék területe. A magyar honfoglaláskor itt talált népcsoportok, politikai viszonyok, anyagi kultúra, társadalmi viszonyok, amelyek a magyar etnogenezis X. századi szakaszában fontos szerepet játszottak, a IX. század történetének sokoldalú feltárásából ismerhetők meg. A korszak „hagyományos” történeti forrásanyagának gyarapodása nem várható. Ennek ellenére a különböző mélységig tanulmányozott forrásanyag továbbra is a kutatás egyik bázisát jelenti, összegyűjtése új, az eddigieknél pontosabb értelmezése, a program részét képezi. A településtörténeti adatok gyarapítása és az általuk felvethető gazdasági, kulturális, etnikai és politikatörténeti szempontok képezik a program gerincét. A program nem elégszik meg az eddig összegyűjtött régészeti anyag értékelésével (amelynek feldolgozása természetesen szerepel a tervezetben), hanem a ma már rendelkezésre álló módszerek segítségével a forrásbázis jelentős kiszélesítését várja a kutatástól. Intenzív IX. századi kutatás folyik a szomszédos osztrák, csehszlovák területeken is. Elengedhetetlenül szükséges a közéjük ékelt, részben vagy egészben összefüggő területek kutatásának fellendítése. A Vas megyei és a Győr-Sopron megyei múzeumi szervezet (a kutatási program intézményi háttere) rendelkezik az állandó kontaktus lehetőségével, így a munka közvetlenül ösz- szekapcsolható a szomszédos, az országhatáron kívüli területek kutatásával. A kutatási program (amelynek hároméves szakasza részletesen kidolgozott) ÉNY-Dunántúl IX. századi településtörténetére koncentrál, amelynek során olyan horderejű kérdések megoldását közelítheti meg a kutatás, mint az avar kori népesség továbbélése (szlávok, avarok, onogurok), a frank politikai (katonai, közigazgatási, gazdasági) hatalom megjelenése és hatása, IX. századi új betelepülők települési helyeinek, illetve a karolong birtokok pontos, leletszerű körülhatárolása, a honfoglalás településtörténeti következményeinek megragadása. Az ezekben a történeti kérdésekben kevésbé tájékozott olvasókat is érintő kutatásokról, a „műhelymunka” részeredményeiről folyamatosan várunk újabb és újabb információkat a programban dolgozó régészekről. 64 CSERMÉNYI VAJK
