Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 1. szám - Száraz György: A tábornok XXXIII. (életrajzi esszé)
nem feledjük el azt a színtiszta német községet, melynek lakói, amikor Vezérünkkel autókon haladtunk át, kinyújtott karral kiáltották: ,Heil Hitler, heil Szálasa!”. A nemzetiszocializmus nagy gondolata és a hungarizmus eszme- rendszere így köti egybe, mind szorosabbra a kötelékeket a Kárpát-Duname- dence népei között.. Ugyancsak A Nép hasábjain jelent meg ez a születésnapi köszöntő 1943 április 22-én: „Hitler Adolf minden érző ember szívében megpendíti a szeretet húrjait, mert Hitler vezérből szeretet árad. Az igaz, hogy e szeretet mindenekelőtt az ő népét illeti, de ebből az egyetlen igazi értékből olyan sok van néki, hogy még nekünk is jut belőle ... Voltak már idegenek, akikért lelkesedtünk, de akiket hamar elfeledtünk ... De olyan még nem akadt, aki emberi nagyságával hódított volna meg bennünket. Hitler vezért emberi tulajdonságai miatt szerettük meg, azért bízunk Benne és hiszünk Néki... Mi Hitler vezérrel az élen a szeretet jogát hirdetjük ...” Persze vannak másféle tudósítások is. Saly Dezső, az Üj Nemzedék szerkesztője pár nappal a Hitler-születésnap után, május 8-án kapja ezt a levelet: „Leányom a budaörsi magán polgári fiúiskola tanára ... Igen gyakran elkeseredve jön haza az iskolából... A tanulók 90 százaléka a Volskbund tagja és ilyen egyenruhában járnak az iskolába is ... A mai napon a lányom végleg elkeseredve jött haza ... Az önképzőköri óra végén a 60 tanulónak azt mondta, hogy énekeljék el a magyar Hiszekegyet. Egyetlen fiú sem volt hajlandó énekelni ... Azt mondták, hogy német nemzeti dalokat énekelnek, de magyart nem. Lányom szigorú fellépésére sem énekeltek, hanem állati hangokkal — rö- fögés, kukorékolás stb. — gúnyolták... Nem is tudom, mit gondoljak? Ki bátorítja és lázítja fel ezeket a svábokat a kenyéradó Haza ellen? Különösen, amikor hős katonáink együtt küzdenek a német hadsereggel!...” Szálasi maga is aggódik egy kicsit. 1944 májusában — mivel nincsenek kétségei a közeli hatalomátvétellel, s az azt követő „végső győzelemmel” kapcsolatban — valószínűleg úgy érzi, nem árt arra is gondolni, mi lesz a győzelem után. A „Kárpát-Duna Nagyhaza” biztosítékát a német túlsúly ellen a tu- ranizmusban látja. A japán ügyvivő előtt kifejti, hogy „a magyar nép éppen olyan büszke a rokon japánt nép hatalmas erejére és sikereire, mint a Magyar- országon élő német népcsoport a Német Birodalom hatalmára és sikereire”. Majd miután a pártvezetői napló tanúsága szerint a japán diplomata mindezt „élénk arccal tudomásul vette”, kifejti előtte a „nagy koncepciót”: Berlin, Róma és Tokió vezetése alatt kell megszülessen az új földgömbrend; a hungariz- musnak és Magyarországnak ebben más szerepe nem lehet, mint az, hogy ... betöltse hatalmas közvetítő szerepét a Távol-Kelet és a Nyugat, tehát a Keletázsiai Nagytér és az Európai Nagytér között.” Nyilván a maga előkelő szerepét kívánja biztosítani akkor is, amikor nekilát, hogy tovább fejlessze a náci ideológiát. 1944 június végén memorandumot szerkeszt Hitler számára — jellemző módon eszébe sem jut, hogy fontoskodó buzgalma netán kihívhatja a „csúcsführer” ingerültségét —, s ebben „a Nyilaslkeresztes Párt és az általa vezetett Hungarista Mozgalom”, az ebben „utat és célt találó” nemzet, valamint a „természetes élet-, tér- és sorsközösségbe tudatosult Magyar Nemzetté nemesedett népszemélyiségek” (— ez utóbbi kacifántos meghatározás a nemzetiségeket jelenti -—) nevében javasolja az „új földgömbrend” megépítését, a „Berlin—Róma—Tokió földgömbirányítása alatt álló népek és nemzetek jóléte és életbiztonsága érdekében”. Nehogy félreértés legyen, kihangsúlyozza hogy bár „az európai nagytér valósága” Berlin 62
