Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 7. szám - Fogarassy Miklós: Tandori vers-, kötet-, próza- és rajzsorozat komponálásáról (tanulmány)
FOGARASSY MIKLÓS Tandori vers-, kötet-, próza- és rajzsorozat komponálásáról Verskötetét, lámáikor műveit könyvkiadásra készíti ellő, minden költő megkomponálja: ciklusokat, íveiket szerkeszt, az önálló költeményeik ibelső összefüggéseire irányítja az olvasó ifügyelmét. Az epikai folyamlat megszerkesztése: a prózairól munka alapfeladatai közé tartozik. Ha képi műveket ámítanak ki, közöttük is variálható, a néző által quasi mobiilszerűen kezelhető térbeli struktúrák képződnek. Általánosan szemlélve tehát Tandori Dezső sem cselekszik másként az elmúlt években közzétett munkáiban, mint hagyományos módon szokás; témánk alól a talajt azonban kihúzni mégsem lenne szerencsés, mert szem elől tévesztenénk azt, aminek sajátszerűségeiről, egy konzekvensen érvényesülni látszó törekvésről szólná mégiscsak érdemes. Művészi anyag és ennek a matériának az elrendezése tudvalévőén el nem választhatók egymástól; ágy ha — ebben a felvetésben — mi most ezekre a szerkezeti elemekre aránytévesztően nagy hangsúlyt helyezünk, akkor nem form élesztő ti1,ka i, sem pedig strukturálist a megfontolásokból, hanem témánk, „Tandori fcamiponálásmód- ja” ökonomikus bemutatásának céljából cselekszünk így. Három költői kötet (címük szerint: A mennyezet és a padló, Még így sem, Feltételes megálló (és négy prózakönyv) Miért élnél örökké?, Meghívás fennáll, Valamivel több, Sár és vér és játék) egész művészi tartalmáról, tartalmasságáról csak utalásszerűén ilész most szó — átívelő elrendezésük, verses, epikai és rajzbeli szerkezeteik elemzése a jelen feladatunk. Mint amikor egy tájat nézünk, meglehetősen távolról — mondjuk: madártávlatból — és osák a kiemelkedések, vonulatok, síkságok nagy geológiai szerkezetei kötik le figyelműinket, mellőzvén, mi nő a hegy- és domboldalon, mii terem meg a felszántott, bevetett sík vidéken. Jelentős művészi munka 'képes ily átnézeti formában, részleges szemlében is nagyszabású voltát megmutatná. Az említett könyvek Tandori 1976 és 1983 közötti, tehát elmúlt nyolc évi munkásságának legfontosabb produkciói. Hozzájuk kapcsolódnák — kifejezésire Ikerül majd hogyan, — azok a képversek, jelversek, indigórajzok, melyeknek eddigi legteljesebb bemutatása a Hatvani Múzeumiban volt Herakleitosz H-ban címmel. Folyamatában szemlélve ezt a termést: a versek, a prózák és a vizuális művek olyan kifejtését, az elrendezés és kompozíció olyan egymás útónját vehetjük észre, amelyek egyrészt egymásra mutatnak és nyílnak, egymásba tárva a különböző műfajokat, másrészt meglepő módon a művészi nagyforma építés új lehetőségeit tárják fel. Maguk köré rendezve azokat a ímeUékszólaimoknak is nevezhető műveket, amelyek kisregény, detektáv-regény, esszékötet, gyermekvers- és mesekönyv, illetve műfordítás kötet formában jelentek meg. Ennek a roppant nagyformátumú és — csupán csak a tárgyalandó kulesműve- ket tekintve is, — igen nagy teherbírással rendelkező „termeiőmód”-ibain alkotó írónak a személyes élményei és tapasztalatai a szökött mértéknél gazdagabban áradnák át művekbe, öltenek lírai és prózai alakzatot. Ez a csak látszólag mennyiségi jellegű minősítés — gondolatmenetünik egyik fontos kiinduló pontja. A másik ez: Tandori, szinte legelső műveitől kezdve — bizonyítható módon, és nem csupán a magyar, hanem a világirodalom jelenkori égboltja alatt — egészen páratlanul fogékony a logikai, kombinatorikus folyámaitokra, ami — művészről lévén szó, elsősorban: költőről, íróról, — megadott szabályrendszereik, játékszábályolk, formateremtő eljárások bámulatba ejtő, invenciózus alkalmazását eredményezd. Sűrűn, vehemens és ándúlatgazdag érzékenységgel áradó közlésíolyamatának mélyszerkezetét 824
