Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 7. szám - "Költészet és valóság" - Kolozsvári Grandpierre Emillel Tegnap című regényéről beszélget Kabdebó Lóránt
között, és ez Magyarországon, a tehetségtelenek paradicsomában egymagában forradalmi tett volt. Ebből következett, hogy az elődöket nem gyalázták, s az utánpótlást nem fosztották meg a szerepléstől. Miivel joggal bíztak magukban, a saját tehetségükben, szélesre tárták a folyóirat kapuit minden érdemes író előtt, hacsak nem a nácikhoz húzott. Így a Magyar Csillagban szereplő valamennyi kívülállót az a — sokaknál máig megrögződött — reménység fűtötte, hogy egyszer majd befogadják a klikkbe, esetleg az az illúzió, hogy ő mór igenis, teljes jogú tag. A Magyar Csillag szerkesztőségi asztalához minden munkatárs odaülhetett és kifejthette véleményét, megtudhatta, mi lesz a következő szám tartalma, és hogy amit elutasítottak, azt miért nem vállalják a szerkesztők. Ez az ízig-vérig demokratikus módszer azzal a fölbecsülihetetlen előnnyel járt, hogy az íróik megismerkedtek egymással, hazamenet megvitatták a hallottakat. Mind e mozzanatok eredményeképpen a Magyar Csillag akkora példányszámban jelent meg, amelyet őse, a hajdani 'Nyugat, soha meg sem közelített. A tény, hogy Magda visszavarázsolta alkotói képességemet, valósággal megrészegített, 'és amúgyis túláradó munfcakedvemet izzóvá hevítette. Ezt csak fokozta az a körülmény, hogy amit egyik hónapban megírok, azt a következő hónapban nyomtatásiban tóthatom a Magyar Csillagban. A Tegnapot — s ebben része volt regény- elméletemnek — úgy szerkesztettem meg, hogy az egyes fejezetek némi ihúzással- pótlásal-átköltéssel megállották a maguk lábán, novellákká kerekedtek. Minthogy a folyóiratnak csaknem valamennyi számában szerepeltem, minden okom megvolt azt hinni, hogy beletartozom a klikkbe. Ez persze csak látszat volt, egy rendhagyó klikk rendhagyó, de zseniális taktikájának eredménye. Hogyan készültél el a regénnyel? Kétkötetes mű megírását terveztem, első részként regényesítés nélküli önéletrajzot, tehát nem (vallomást, önigazolást, nárcisztikus magamutogatást, szubjektív élmények közlését, hanem elemzést, azzal a céllal, hogy saját élményeimen keresztül valamilyen képet fessék környezetem életformájáról, a magyar valóság egy részletéről. Ügy képzeltem, hogy az első kötet, a maga közvetlenül élményszerű anyagával érthetőbbé és valószínűbbé teszi mindazt, amit májú a második — az elméleti — kötetben fejtek ki a magyar epikáról. Munkához láttam, s viszonylag gyorsan megírtam a tervezett mű első felét, az önéletrajzot. A regényelméleti munka azonban nem készült el, a vázlat alapján nem akadt kiadó, amelyik szerződött volna a megírandó mű kinyomására. Mégis a sok töprengés, spekulálás, kombinálás nem ment egészen kárba, írtam néhány esszét az anyagból: a már említett Küzdelem. az epikával mellett A purizmus és a Csonka stíluseszmény — csonka emberlátás címűeket. A Tegnap úgyszólván készen volt az agyamban, csak az írógépre meg a papirosra várt. Ebben a könyvemben csupa olyan jelenségről írtam, amit számtalanszor meghánytam-vetettem magamban, ami miatt bosszankodtam, amibe lépten-nyomon belebotlottam, amitől őrjöngtem, amiről diáktársaimmal, barátaimmal, pályatársaimmal kiskocsmái meg kávéházi asztaloknál ismételten vitatkoztam. Pontosan tudtam, mit akarok megírni, mégis egyre újabb meg újabb meglepetések értek. Elmerültem az írásban, de merülés közben olykor olyan tájakra tévedtem, amelyek ugyan az én világomhoz, sőt a készülő kötet világához tartoztak, e területeken mégsem időzhettem hosszasan a tervezett mű veszélyeztetése nélkül. A Tegnapban nem valamennyi emlékemet, csupán emlékeimnek egy bizonyos részét szándékoztam regénnyé földolgozni. iHosszú ideig nem tudtam, mitévő legyek, a burjánzás zavart a munkámban; (Kibukkant egy kép — megragadtam, nem eresztettem el, ám ez csak komoly erőfeszítés árán sikerült, mert a ikép megimdiitott egy filmet, s az pergett, pergett, pergett. A munkát csak a fillm lepergése után voltam képes folytatni, ami időveszteséget jelentett, az időnek pedig nem voltam ibőviben. A lehető legszerencsésebb módon vágtam ki magam a csávából: — minden fölsaínre toluló emléket, amit 796
