Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 7. szám - Császár István: Gyilokjáró (elbeszélés)
A rohadtak... Azok feOhabzso Inának dőlünk mindent. Mert a Jucinak a férje besúgó ... Ugye, mondtam, hogy elcsábítja .. — „Hallgass már egy kicsit... Az ember nem tűid odafigyelni... Ez a vénasszonynak a lánya. A férfinak a testvére ...” — „Menj már, akkor miért mutatkozott be? ... — „Ja, igaz... Ez a szobalányuk ... Ja, nem, dehogy, ez egy újságírónő, vagyis a tábornoknak a felesége. Ja, dehogyis. A tábornok szeretője. Az.” A képen a férfi és a nő iszik valamit, a férfi megszagolgatja az italt. — „Marihuát isznak — mondja Anyánk —, marih/uót. Monidta nekem a Marika, hogy ott Kanadában marihuát isznak.” — „Menj már ...” — „Dehogynem. Én is ittam. Amikor ott a Magaránál felmentünk abba a toronyba, azt mondja a Gyiurka: »Na, Ilus némám, most a legdrágáhb italt kérem magának, a legfinomabbat« ... valami Tübogét volt... Marihiua ... Nekem nem ízlett.” És igy tovább. De nem buták ők, csak állandóan teljes elképzelésük van a filmről, a történetet saját elképzelésük szerint továfabviszik, a jeleneteket egyénien összekapcsolják, értelmezik. Elkészítenek egy vagy több másik filmét, ami sokkal érdekesebb, mint az eredeti. Alkotó műértők. Végül még a látott filmet is megértik, de úgy, hogy kiemelik bdőle az őket legjobban érintő részt, és szerintük arról szóit a film. Ez a „mondanivaló” sokszor végletesen primitív, például: „A külkerest láttáid? Az is részegen vezette a kocsiját és meg akarta ölni az apját, hogy ne legyen terhére szegény. Hát ilyen alakok a külkeresek.” De az ilyen véleményeik inkább a műalkotások primitivizmusát. bizonyítják, mert Anyámók az igazán jó filmeket értik és melyen átélik, sokszor egészen meghökkentő hozzáértéssel. Mari este hazajön. Anyámók ilyenkor már alszanak. Sokszor előfordul, hogy a tévét nyitva felejtik. Mari bekukkant a szobájukba, a hangulatától függően erőszakosan vagy halkan lopakodiVa nyitja az ajtót. A hangulata attól függ, hogy reggel hogyan ment el, milyen viták után, illetve hogy napközben kik és hogyan befolyásolták Anyámékfcal és a saját életéivel kapcsolatban. Bemegy a szobába és megigazítja a takarót Anyáimékon. Részben titkolt szerétéiből, részben hogy fdébressze őket. Fel is ébrednek. — „Hagyjál már” — mondja Anyánk fáradtan. — „Na, csak miért, hülye mutter... — mondja Mari hangosan vagy suttogva. — Nem látod, hogy a rohadt fater állandóan lerángatja rólad a takarót? De így is válaszolhat: — „Jól van anyu, csak azt akartam, hogy rendesen be legyél takarva.” — „Nem látad, hogy alszunk?” — „Jól van. Jól van. Most mit kiabálsz? Voltam ma Gyulláékmél, kirabolták a lakását. De nem itt Pesten, hanem Érden. Most karáasionykor, amikor itthon volt három napig. Elvitték hetvenezer forintját, meg a magnót, meg ezerötszáz forint értékű italt. De én tudom, hogy ki volt. Az a rohadt albérlő, ott, aki a Jukkánál lakik.” Mari szövegei az ilyen szenzációkon kívül olyasmikből állnak, hogy: „ha megcsináltatok, tartsatok is el”, „a Szülémé azt mondja, hogy be alkarod jelentem ide a Zolit, hogy itt rászegesikedjen és idehozhassa a nőjét”; „minek engeditek a Piroskáéfcnak, hogy esténként a piacon áruljanak és mindent ellopjanak?” stlb. Mari húszéves koráig epilepsziás volt. Jelenleg negyvennégy éves, rohama 784
