Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 7. szám - Császár István: Gyilokjáró (elbeszélés)
CSÁSZÁR ISTVÁN Gyilokjáró RÉV ZOLI MEGISMERTET CSALADJÁVAL ÉS A VIRÁGÜZLET REJTELMEIVEL Gyere elmegyünk a szüléimhez — mondta Rév Zoli, amikor egy délutánon éppen végzett a munkájával. — Legalább megismered a mi Gügye családiunkat. Meg aztán jelentkeznem kell Anyánknál, mert ha nem teszem, akkor égen-tföldön keres és rám talál szegény, ugyanis Anyánk egy valóságos Margret felügyelő ... Eközben autóbuszra szálltunk és mentünk Zugló felé az egyik ottani lakótelepre. — Utálok autóbuszon vagy villamoson beszélni — mondta Rév Zoli, és hallgatott is az egész úton. A szülei lakásához kulcsa volt. Bementünk, de senkit sem találtunk otthon. A lakás olyan célszerűtlenül ostoba tervezésű volt, mint amilyen a többi tízemeletes panelbáZban látható; máisféiszobás lakóbörtön, amiben két ember sem fér el egymás mellett a szűk előszobában és fürdőszabaméretű konyhában. De ennek a lakásnak volt valami 'Olyasféle otthonossága, mint az élet- fogytiglanra ítélt rabok cellájának a külföldi filmekben. Azt mondhatnám, hogy otthonos, élő szaga, légköre volt a betonkaliidkának. De ez amúgyis érthetővé válik a későbbiektől. Természetesen elég jól ismertem Rév Zoli családi körülményeit, csakhogy ez őt nem gátolta abban, hogy szolkása szerint ne mondja el ezúttal is az ismert dolgokról való sajátos interpretációját. Ott, az üres lakásban imigyen kezdte megáll!thatatlan előadását: — Tudod testvérkém, a mi Gügye-családunk egyenesen a semmiből ered... A fiöld kietlen és puszta fvala, lés setiétSég vaüia a mélység szánén és a Gügyeség Lelke lebeg vala a vizek felett. És monldiá a Gügyeség: Legyen világosság: és lön világosság. És látá a Gügyeség, hogy jó a világosság. És elválás ztá a Gügyeség a világosságot a setétségtől. És moridá a Gügyeség: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra. Teremte tehát a Gügyeség az embert az ő képére, a Gügyeség képére teremté őt: férfiúvá és asz- szonnyá teremté őket. És látá a Gügyeség, hogy minden, amit teremtett vala, imé igen jó. És lön este és lön reggel, hatodik nap. így keletkezett a mi családunk. A többit ismerjük. Anyánk volt az, aki elsőnek evett a jó és gonosz tudásának gyümölcséből. A Gügyeség pedig ellenségeskedést szerzett a férfi és az asszony között, a férfi magva és az asz- szony magva között: az utód pedig a férfi fejére tapos, a férfi pedig annak sarkát mardossa. Ezért is választom én külön szüleinket Anyánk-ra és apáméra. Anyánkat mi, a gyerekei, azonosan érezzük és látjuk, apánkat — ahányan vagyunk, annyiféleképpen. Én például most már, sok összecsapás után, megértem apámat, de megbékélni vele talán életem végéig nem tudok. Nem minit konkrét 775
