Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 6. szám - Lőrinczy Huba: Egy modern pikaró kallódásai (Bólya Péter prózájáról)
lógiai, társadalmi, művelődési örökségként hoz magával az alkotó (az Ererbtes), mit egy (kulturális köbben és szinten megtanult elődeitől s kortársaitól (az Erlerntes), s jelen van az is, mit önmegfigyeléssel, emlékezéssel, elemzéssel maga átélt (az Erlebtes). „... Az okot, Somos időszakos megroggyanásainak okát: ő maga sem tudta. Bombázás alatt született, ideggyenge és széthulló családból, lassan és vonakodva nőtt fel, sokat tanult és sokat ivott, sok mindenbe belefogott és mindent abbahagyott ... De ezek már a következmények. Az igazi ok valahol a megfogalmaz- hatatlan titkok világában él...” — olvashatjuk — egy lehetséges példa — a De- mentisz háza c. novellában. „Az elmúlt tizenöt évben sokfelé megfordultam, annak ellenére, hogy közben elvégeztem az orvostudományi egyetemet. Voltam kórházi segédmunkás, műtős, tánczenész, pincér, katona, majd üzemi orvos, kiadói lektor és végül író. De nem bántam meg »-kalandozásaimat-«, sok élmónyanyagot gyűjtöttem” — hangzik a szerző vallomása (Könyvvilág, 1979. május), majd másutt: „Ma még azon az emlékanyagon dolgozom, ami negatív volt (Vas Népe, 1982. május 22.).” Akár ha Gorkij „egyetemeiről” hallanánk! Az örökölt avagy slajjátfá asszimilált művelődési élményekről viszont csupán szűkszavú és odavetett megjegyzések árulkodnak. Felbukkan — nemzedéki bálvány! — a rock-király, „...a dús hajú Elvis” (Pelbárt VI. és VII.), a Zarathustra Nietzschéjének szövegét idézi, pózát mímeli ironikusan a VII. Pelbárt-variáció (Forrás, 1982. május), egynémely egzdsztenoialista filozófusok befolyását pedig számos írás légköre, léthelyzete, tanulsága valószínűsíti. S az irodalmi minták, ihletők? Szóba kerülnek — meg nem nevezett — romantikusok és Jókai (A felelős), ámde elsőül és lenyűgöző mesterként Krúdy Gyula. Mint „Csodálatos író”-t aposztrofálja őt a Könyvvilágnak adott interjúban Bólya Péter, kijelentvén: „... meggyőződésem, hogy komoly hatást gyakorol a mai magyar prózára, komolyabbat, mint bárki más.” Nem csoda ilyképp, ha novellával áldoz emlékének a tanítvány (Rekviem K. Gy.-ért), hogy Krúdy („Kandúr") Gyulát emlegeti nemegyszer az újabb történetek Pelbártja, s hogy a Szindbád szerzőjének inspirációja érzékelhető gyakorta Bólya ember- és világképében, valamint alkotói módszerein. S megvannak a konzekvenciái e nagy vonzalomnak. Illenék Bólya Péterre is — kevésbé 'kétségkívül, mint A vörös postakocsi alkotójára — Barta János megjegyzései: „Krúdy írói világa majdnem ponyva jellegű; tele van az író korához kötött, tehát múlandó napi aktualitásokkal; az író egy kicsit könnyen is veszi a dolgát (...) Mégis, a nagy Krúdy-műveket olvasva különös atmoszférát érzünk; a hétköznapok szintje mögött fel-felvillan egy mélyebb perspektíva, az élet tragikus komolyságának megsejtése. Krúdy látszólag felszínes író, de művének világán ott ül valami borzongató, olykor szédítően mély életatmoszféra. (...) A közeli perspektíva furcsán ötvöződik az egyetemes, egzisztenciális távlattal; Krúdy világa transzparens világ, felszínesebb és mélyebb rétegek egymásba játszásával” (Vallomás és számvetés). Bocsássuk előre tüstént: Bólya eddigi művei közül a novellák (kivált A felelős néhány elbeszélése) villantotta egybe sikerrel, esztétikailag érvényesen e kettős perspektívát. 3 Korántsem magas színvonaláért, immanens művészi értékedért érdemel nagy figyelmet a pálya nyitánya, Az eltűnt szoba c. novellafüzér. A teljesítmény ugyancsak egyenetlen itt, ritka a remeklés, több a lapos, banális, olykor bosszantóan bő lére eresztett történet (A kakas, A felperes, Guluka hagyatéka, Kút a pusztán stfo.), hogy leggyakoribb a tisztes középszer legyen. Hangvételében szürkébb, szerényebb, visszafogottabb, létszátuációiban kevésbé extrém, módszereiben, írói technikájában hagyományhű ez a gyűjtemény. Nem oly harsány még a személyesség, az önélet- rajzíság szólama, több a leválasztó, tárgyiasító hajlandóság, mint lesz a későbbi könyvekben. A nemegyszer tétova téma- és hangpróba kötete Az eltűnt szoba, in579
