Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 6. szám - Pósfai János: "Nem hiába futnak a folyók az óceán felé" (A szlovéniai magyar írókról)

jellegű kétnyelvű oktatáshoz. Alkotmányos jog az önigazgatási érdekközösségek megalakítása, s végül, de neon utolsósorban, az anyanemzettel való kapcsolatok biztosítása, gyakorlása.

Elsőrangú célunk most, hogy a szlovéniai magyarság egyre pezsdülőbb irodalmi életével, az Itteni könyvkiadás kérdéseivel foglalkozzunk. S talán mégsem felesleges, ha a fentebb már említett kétnyelvű oktatásról még elmondjuk, hogy az nemcsak az oktatás tartalma miatt jelentős, hanem azért is, mert ez az általános, funkcionális kétnyélrvűségnek is a modellje. Ez pedig tágalhb érteleimben azt jelenti, hogy mándezádtal egy olyan állapot teremtődik, amelyben mindenki a saját nyelvén beszél, ugyanakkor a másik azt megérti. A köz- és társadalmi életben mindkét nyelvet hivatalosnak ismerik el. A képviselő testületek, a tanácsok, a különböző szervek két nyelven intézik az ügyeket, az aktáik, ügyiratok, pecsétek is kétnyél- vűek. Ugyanígy a helység és útjelző táblák, a hirdetmények, feliratok.

A gyerekek — a vegyes nemzetiségű területekén a szlovén és a magyar gyerekek egyaránt — kötelezően elsajátítják mindkét nyelvet. A nyelvi nehézségek leküzdését segíti, hogy a gyerekek két éven át már az óvodákban megkezdik a kétnyelvű iskolára való felkészülést. A pedagógusokat és a nevelőket ugyancsak szervezetten készítik fel a kétnyelvű oktatásra. Néhány évvel ezélőtt e sorok írója is jelen volt Lendván a kétnyelvű oktatás bevezetésének huszadik évfordulója alkalmával rendezett ünnepségeken. Itt már számottevő eredményekről beszélhettek. Egy jellemző adat: a kétnyelvű iskolák tanulóinak 93 százaléka folytatja tanulmányait, s a középiskolákban ugyanúgy megállják a helyüket, mint az egynyelvű iskolákból kikerült gyerekek. Vagy egy másik tény: a Szlovéniában kimunkált és gyakorolt kétnyelvű oktatás valamennyi köztársaság számára modellül szolgál.

Ez a kis bevezető némi magyarázatot nyújt ahhoz, hogy jobban értsük, értékeljük, becsüljük azoknak a szlovéniai magyaroknak a szándékát, törekvéseit, akik a nyelv ápolását, a magyarság kultúráját az irodalom művelésével is elő akarják segíteni. Nehéz terepet járnak, nem könnyű feladatra vállalkoznak, összehasonlítva más magyarlakta vidék, mondjuk a Vajdaságban élő nagyszámú magyarság helyzetével, a szlovéniai magyar ínóké, irodalmároké lényegesen mostohább. Létszámuk kicsi, az értelmiségieké elenyésző, csak az utóbbi időben nő valatmelyest á számuk. Vállalkozó kedvben, hitben és akaratban azonban felülmúlnak mindén elképzelést. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy alig két—két és fél évtized alatt olyan irodalmi életet teremtették, amely már értékeket hordoz, s amelyre bűn volna nem odafigyelni. >

A muravidéki magyar irodalom nyitányának Vloj Lajos költészetét tartják. A felszabadulás után ő volt az első szlovéniai magyar költő, aki anyanyelvén szólt a dunántúli emberekhez, az itt élő magyar nemzetiséghez. Tölbb mint húsz éve, 1961-ben Versek cíimmel jelent meg első önálló kötete. Ez egyúttal a szervezett nemzetiségi könyvkiadásnak is a kezdetét jelenítette. Vlaj Lajos második, posztumusz verseskötete Szelíd intés címmel 1968-ban látott napvilágot. Vele egyidőben más alkotók is kiléptek az irodalom színpadára: 1972-ben már egy olyan antológia hagyhatta el a nyomdát, amelyben Szúnyogh Sándor és Varga József versekkel, Szórni Pál pedig prózai írásaival mutatkozott be. A Tavaszvárás című antológia nemcsak azt bizonyította, hogy a helyi szerzők alkotásai iránt hallatlanul nagy az érdeklődés, hiszen a félezres példányszámú könyv viharos gyorsasággal elfogyott, hanem azt is, hogy a szlovéniai magyar irodalom elindult a maga útján. Két évvel később Varga József már önálló köttettél, a Naphív ogat ó című gyermekverseivel jelentkezik, majd 1975-iben napvilágot lát Szúnyogh Sándor Halic&numi üzenet című könyve, amelyet Szórni Pál összegyűjtött elbeszéléskötete követ őszirózsa címmel.

Tizenöt évvel ezelőtt szinte berobbant a szlovéniai magyar irodalomba Báti Zsuzsa. A tehetséges újságíró Kettőnk évszakai, majd az azt követő Űtravaló című verseskötete már nemcsak a folytatás biztos jele, hanem a jövő ígérete is. Ettől kezdve szinte minden évben jelennek meg újabb és újabb könyvek, kiadványok.

572