Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 6. szám - Kuntár Lajos: "Az apám mesekirály volt..." (tanulmány)
leírni leg friss asszony a Percnyién száz évig (1831—1931) élt, apját vailllja tanítómesterének Odomicsné meséi és színes történetei szintén magnószalagra kerülnek. Kemenesalja mesefcincsélből a Nagysimonyifoan lakó Laky Rezső buzgalma révén Bakk Istvánnétól kapunk ízelítőt. Ugyané táj népének gazdag képzeletvilágát tükrözik Németh István 85 éves kelédi volt .uradalmi kocsis meséd, melyek lejegyzését a Ke lódról elszármazott Káldi Gyula fővárosi tanár végzi szünidei hazalátogatásai során. A már megismert bülki mesélek közül Táródy Ferencet többször felkeresem. Betegsége rendkívül szűkszavúvá teszi a 78 éves meséiét. Emliékezőiképessége is meg- csöfcken, de azt tudja, hogy meséit az apjától tanulta. Néhány meséjét unokája segítségével frissítjük fel. A kislány folyékonyan mondja nagyapja valamennyi meséjét. Talán néhányat továbbéltet belőlük. A MESÉK FELDOLGOZÁSÁNAK KÉNYSZERE Az ötvenes .évek második felében minden szabad időmet a néprajzi munkaközösség irányítása, továbbá a mesék gyűjtésében, megörökítésében és azok közzétételében való közvetlen részvétel tölti ki. Folyik a dalok, gyermekjátékok, szokások lejegyzése is, de figyelmem elsősorban az epikára irányul. Ennek az a legfőbb magyarázata, hogy egyre több helyütt kapjuk azt a választ, hogy a keresett mesemondó kevéssel érkezésünk előtt elhalt. Az életben találtak is majdnem kivétel nélkül magas korúak, s jó részük már csak töredékében idézgeti a régen nem mondott meséket. Az idő ezért rendkívül sürgőssé teszi a gyűjtést. Szóban és írásban kérjük a segítséget, s sokaktól meg is kapjuk ezt. Bennem rendkívül elevenen élnek a gyermekkor emlékei. Szerencsének tartom, hogy szókincsemet, kópzeletvilágomat és kifejezési módomat majdnem kizárólag a népi epika közvetítői alakítják. Méghozzá a vasi ízzel beszélő Csőrödnek tiszta szívű emberei útján. A születésem előtt egy hónappal özvegységre jutó édesanyám ajkán az eszmélésem éveiben a gyász és a fájdalom elnélmítja a dalt. Gyenge vállaira nyolc gyermek felnevelésének óriási terhe nehezül. Keserű sorsát szeretné feledni, próbál hét a csodák világába menekülni. Legkisebb gyermekeként én vagyok az állandó kísérője. Nappal társa, a sötétben „bátorítója”. Útjainkon erősen szorítjuk egymás kezét, s édesanyám, hogy leplezze félelmét, folyton beszél. Valós és mesebeli történeteket. Hajdani elődök, szentek, betyárok és a babonás hiedelmekben éltetett csodalények kísérik lépteinket. Néha mesél is, az igazi mesékkel mégis a gyakran nálunk időző Nagy József né ismertet meg. Az édesanyámmal egyidős, később Farkasfára került, asszony meséit annyiszor hallom, hogy néhányat fel is tudok idézni, amikor fiam meseéhségének kielégítésére kényszerülök. Észreveszem, hogy minél töbször mondok el egyet-egyet közülük, annál terjedelmesebbek, kerekdedöbbefc, meseszerűbbek lesznek ... A mesék iránti növekvő igénnyel egyébként nemcsak szülőként, hanem könyvtárosként is találkozóim. A gyermekkorból megőrzött mesék sikeres életrekeltése arra bátorít, hogy másokét is csiszolgassam, közlésre alkalmassá tegyem. A próbát Kardos József meséivel kezdem. A munkaközösség tagjai közül Gömbös Gyula, Kaizer Gyula, Kiss Gyula, Koncz Endréné és Pungor Ervin segítenek próbámban. Kardos József feldolgozott 19 meséjének könyv alakban történő megjelentetését két kitűnő szakember: Dömötör Sándor és Palkó István ajánlja írásban Vas megye Tanácsa Népművelési Osztályának.15 „A furfangos Tilinkó” 5000 példányiban lát napvilágot, így többezer vasi szülő gondján segít: sok gyermek találja 1955-ben karácsonyfája alatt. A vasi népmesék első kötetének kedvező a fogadtatása. Dömötör Sándor a közzétett mesék méltatása során írja a „Vasmegye” 1956. január 28-i számában: „Ha felújítjuk ezeket a meséket, ha élünk velük, ha jelképeiket mai eszünkkel magyarázzuk, új életünk szocialista tartalma új színekkel gazdagítja a régi, elavultnak hitt formát, az urak által lenézett, a kupecszellemesség által megmosolygott nép549
