Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 1. szám - Ambrus Lajos: Diárium; - de genere Kaplony kukucskálásai (regényrészlet)
tálva. A csimpaszkodás sziszegő-cuppog ó-rituális hangjai egészen váratlanul szakadnak meg, M. kényelmesen és persze nyugodtan igazgatja a ruházatát: ő ugyanis morális kötelezettségét teljesítette, melynek symbólumai nem a sar- kantyús csizma és a décbundla, de az igazmondás, a nyílt csata, a gyöngédség és a figyelem kötelessége; anyám mostmár felül a padra, pironködás nélkül, egészen a szabad öléig felhajtja szoknyáját, előkotor egy zsebkendőt, és hosz- szasan a combját törölgeti. Messziről, de egyre erősödve, mintha segítene valaki a súgólyukból, rikácsoló hang szól a ház felől: „Hol marad a só, mért nem jön elő az a büdös kölök?!”, s ekkor már nem nézhetni tovább a darabot, menni kell, vinni a sót, a faládikót, majd azt figyelni, hogy az ügyesen odaszórt sótörmelék miként hat: a piócák teiepzíwa magukat, Y-alakú mélyedést és heget hagyva, jóllakottén válnak nagyanyám bőréről és fordulnak bele az odatartott vizespohárba--------------------------------------------------------------------------A z ötödnapon történik, mert az álgyúk, dsidiá'k, hiaroi tambourinok és a permetező esőzések között mégiscsak történik valami, melynek bűzös mocsarából mindannyiónknak kászálódni kell. Fölkelni, letörölni a friss bűnöket, belemélyedni a következő tánc schrittjóbe, harci tam-tamokat hallgatni, a most kötelező, holnap tiltott/ma tiltott, később kötelező dalokat énekelni, ú.m.: Jeszcze Polska nie zginela, Rákóczi-mars, Marseillaise, szónoki tornamutatványokat tartani éte hallgatni, netán a hazai mustrapinoét és liqueur-gyártmá- nyokat dicsérni s’ a t. s’ a t. Atyám, Gyulay Domokos — de genere Kaplony — valóban félrevonul és sejtelme sincs a kőpadnál történtekről, nem hallgatja a hazánkbian-így, hazánkbian-úgy ddáréját, nem érdekli a hagymáz-szabadság illusiója, az se, hogy a forradalmi dolgok a legvégső stádiumban vannak és hiába a magyar ellenzék túlsúlyra emelkedése, annál inkább, mert ötödnap, a reggeli harangkongatáskor elporzák városunkból a hadsereg, Számion úgy mondja: „Ni hogy elpucoltak a bigebajszúak!”. Hiába szaladni a templomhoz, lesni Mosonyit, az ezreddobost, az é|n dobosomat, aki végül felszedte a hangszert, melyre ráragadt térképszerű nyomot hagyva a hátiyladiék, megtisztította, a beleszorult hangyákat kisöpörte, a hadsereggel őt is elnyelte a bánsági porfelhő. A mélységesen igazolt forradalmi erőszak távozott 49 júliusában, ezidétt dec- larálta a hazafias perspektívákat, majd azt ethikailag is meggyőzően bebizonyította -——-------------------------------------------------------------------------------------------Ügy vacsoratájt masírozik be egy csapat chevaux-legers és vadász: lövőszeres kocsit, társzekeret vonatoznak az udvarra, letarolják a kertet, a különös Gar- tent, dobszó nines, méltóságteljes vonulás sincs, csak egyszerre, kalóz packet- boat a tengeren, itt vannak. A vacsorái óasztalnál már Fronius Karel jogi doctor, mint aulikuE jarutus asslassor az asztalfőn, mellette apám, Gyulay Domokos — de genere Kaplony — hallgatja Gröber századost, az osztrákiai felszabadítót, aki a polícia tüstéhti és kimerítőleges megorgan isálásáról beszél, és mint mondja, nem kell sírni, a forradalmi kihágásokat félni, sokkal inkább béosiesen kacagni, in die Faust. „Kell-e önöknek bizonygatnom, hogy az uborkafára emelkedett éisztehetségek okozták a mostani fekélyes gyulladást is? A história bizonyító: az anarchiát izgága, ellenzés! csiklandozok készítik elő, előbb különféle petitiók irogatásával és tiltott olvasmányok terjesztésével, majd további apró szemtelenségekre vetemedve. De most aztán vége a gyornlálga- tásnak és duellumnak, mától én vagyok itt a oompetent auctoritás. Szétkergetjük a betyárokat, egyesülünk a muszkával, reggel helyreállítjuk a hivatalokat. 45
