Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 6. szám - Kuntár Lajos: "Az apám mesekirály volt..." (tanulmány)
KUNTÁR LAJOS „Az apám mesekirály volt.. NAGY ISTVÁN ÉS A TÖBBI VASI NÉPI EPIKUS A nép telikének kincsei, a maga gyönyörűségére teremtett (költészet csillogó tenmé- Ikei, Vas megyéiben is ugyanúgy formálódtak és hagyományozódtak apáról fiúra, nemzedékről nemzedékre, mint az ország bármelyik részén. A századokkal ezelőtti fényűiket ugyan nem ismerjük, de tudjuk, ihogy kivilágítottak a Kemenesalja, a Hegyhát, az őrség és a többi vasi tájegység falvainak zsúptetős házaiból, a majorok világából, hiszen a dalokra már Sylvester János felfigyel, Faludd Ferenc pedig a költészetében is tüfcrözteti azokat. A robotos étet súlyát könnyítő daloknak, táncoknak, meséknek az írásos kultúrába átmentése nem egyszerre, különösen pedig nem egyforma akarással történik. Berzsenyi Dániel 1828-toan küld színipompás csokrot az általa lejegyzett dalokból Döbrentei Gábornak. Örökíti a vasi nép dalait Kresznerics Ferenc, Kults ár István és Szelestey László, majd a magyar népzenegyűjtés (klasszikusai: Vikár Béla, Kodály Zoltán és Bartók Béla is. Nekik és a példájukat követő szép számú helyi gyűjtőnek köszönhetően a Magyar Népzene Tára első hat kötetében 218 vasi népdal lát napvilágot. A Vaisi népdalok című 212 vasi népdalt közzétevő kiadvánnyal Békefí Antal 1976-iban ajándékoz meg bennünket. A népmesék színpompás rétjére eléggé elkésve találnák rá a gyűjtők. Munkájuk első nyomaira a múlt század hetvenes éveiben találunk. A Magyar Nyelvőr rendszeresen közöl népköltészeti alkotásokat, köztük meséket is. Sípos Eszti gyűjtéséből 1873-ban Az okos lány és 1878-ban A jó tanács című népmeséket közli a folyóirat. Az utóbbinál a forrás helyéül az őrség mellett Szalafőt is feltünteti a lap. Sípos Eszti elég szorgalmas gyűjtő, mert nevével más években is találkozunk. Közöl találós meséket, szólásmódokat. Mivel közlései többsége szalafői eredetű, feltételezhető, hogy a megismert első gyűjtőnk e falu lakója. Rajta kívül Gaál Ferenc és Könye Nándor közöl egy-egy mesét. Az előbbi nevét 1873-ban „A gazdag török”, az utóbbiét pedig 1876-ban a „Pücsök Miska” című mese alatt találjuk. A Magyar Nyelvőr hasábjain megyénk más tájairól is olvashatók közlések, de ezek rövid találós mesék, vagy iszólásmódok. A Savaria Múzeum kézirattárában az első lejegyzett meséket Kárpáti Kelemen1 hagyatékában 'találjuk. Nagy érdeme a Szombathely múzeumát (megteremtő premontrei tanárnak, hogy figyelme a néprajzi tárgyak mellett a nép ajkán élő epikus alkotásokra is kiterjed. Szóban és írásban sürgeti nemes hevülettel a mesék, regék összegyűjtését. Szándékát csak néhányan értik meg: 1905-ben Csiszár Vilma Cákról, Kovács Vilma és Avár Anna Kőszegszerdahelyről, a következő éviben pedig Drago- vits István Perenyéről küld be neki egy-egy mesét.2 Kér, hogy a csodás történeteket lejegyzők semmit sem árulnak el a közlőkről, vagyis a mesemondók személyéről. Az első név 1910-hől marad ránk: Bencze József körorvos Varga József csánigi takácsmester egy meséjét örökíti meg. Kárpátinak nem akad követője: hosszú ideig nincs senki Vasban, aki szorgalmazná a népmesék (lejegyzését. Pedig a századforduló táján még sok és jelentős mesemondó él a megyében. Létüket a fennmaradt, tehát az általuk éltetett, gazdag roeseknncs és a későbbi évtizedekben megismert mesemondók elbeszélései bizonyítják. 540
