Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 5. szám - István, a király - Szörényi Levente és Bródy János rockoperájáról Bakay Kornél régésszel beszélget Sárdi Mihály

klasszikus zenét. A rock vagy a beat azáltal válik azzá, amivé a nagyközönség szá­mára többé-kevésbé vált, hogy mondani valótlan. Nincs mondanivalója. Nincs olyan közölnivalója, átodniivalója, érzelmileg tudátosiítlanivtalója, ami ezt a zenét magasz­tosan felvdnné. Szörényi Leventét és Bródy Jánost én a legjobb magyar szerzők közé emelném ezzel a művel. Szörényi Leventének, egy jó évtizeddel ezelőtt az Emberi Jogok Oratóriumában már láthattuk az „oroszlánkörmeit”. Az Istvám-játéknak az előjátéka tulajdonképpen az Emberi Jogok lemezből az egyik tétel, a „Te kit választanál” kezdetű. Amikor valami nagyon komolyat akar elmondani egy zeneszerző, alkkor ehhez a megfelelő formát akkor is ki tudja választani, ha a formakeresése közben nem fe­ledkezik meg arról, hogy kikhez alkar szólni. És ez a legnagyobb pozitívuma ennek a rockoperának, hogy képes volt a tömeghez szólni, hatni rájuk, megfbgnd őket, ás maradandó érzelmieket és érdeklődést fieüíkeltená. Alig tudtunk volna bármilyen egyéb eszközzel ölyan hatást elérni, hogy a történélemiírást kevéssé vagy egyáltalán nem értékelő emberek tartósan kívánják egy adott kornak, történetesen most az államalapítás korának a megismerését, oly módon, hogy részben keresik ennek a rodkoperának szövegkönyvét, forgatókönyvét, mert némi kis egyszerűsítéssel törté­nelmileg hiteles szövegeket vélnek benne felfedezni, másrészről keresik az igénye­sebbek az ezzel a korral foglalkozó szakmunkákat, mert ez az élmény bennük nemcsak a hovatartozás tudatát hozta vissza. Végeredményben a nemzeti hovatarto­zásunknak, az egymás iránti elkötelezettségnek milyen pilléred maradtak? Egy olyan időszakba csúsztunk, amikor a történelem-érettségi eltörlését követően az egész múltunknak majdnem teljes kiesése következett be. Hibás eflv szerint vallották nem is rövid ideig, hogy a történelem, az a közelmúlt történetével egyenlő. Tehát min­den erőt a közelmúlt történetére, és azon belül is az úgynevezett kiemelt pontokra kell fordítani. És ezáltal kirostáltunk majdnem minden olyan 'köteleit, szálat, kötő­dési lehetőséget, amely az egészséges, normális nemzettudat ébrentartásához, sőt most már a sírból visszakozásához szükséges. Hiszen egy nemzetnek nem megenge­dett fényűzése, hanem elemi joga az, hogy szembenézzen a múltjává!! Természete­sen nem torzítottan, nem a pádlamatnyi igények szerint. És ne csak szembenézzen vele, hanem alapos megismerése után képes legyen és akarjon azonosulni. És ha ezt egy nemzet nem teheti meg, akkor szétesik az a tartóhiilincs, amely itt a jelen­legi Magyar Népköztársaság területén 11 milliónyi embert, a Kárpát-medencében 16 milliónyi embert, mint magyarul beszélő és imaigát magyarnak valló embert köt össze, vagy kellene, hogy összekössön. Végezetül összefoglaló kérdésem a történész-régésztanárhoz; képes-e a jelen­legi történettudomány, az oktatás, az oktatáspolitika ezt a századunkban oly­annyira összesűrűsödött és olyannyiszor átértelmezett történelmet még „tisz­tába tenni”, elbírja-e a terhet, és képes-e arra, hogy az eredmények a széle­sebb rétegekhez, a 16 milliós magyarsághoz eljussanak? A kérdés kétségkívül a leglényegesebb pontot ragadta üstökén, mert miniden tö­rekvésünk azon áll vagy bukik, hogy az oktatásunk ilyen marad-e, vagy megválto­zik. Ez valóban a kiinduló pontja kell, hogy legyen mindenfajta változásnak. I.tt tudniillik a kérdés kettős: az egyik az volt, hogy képes-e a magyar történettudo­mány ezt a terhiét felvállalni, a másik az, hogy milyen eredményei lesznek a nem­zet egésze vagy a magyarság egésze szempontjából. Az első kérdésre, már tudniillik a történettudomány szerepére könnyebb vála­szolni. A magyar történettudomány nemcsak képes rá, hanem óhajltja is és sokat tett érte. És tesz ma is. Azonban mindaddig, ameddig az oktatási rendszerünk nem tudja magáévá tenni ezt a — nem mondhatjuk, hogy új irányzatot, hiszen vég­eredményben egy nagyon messzire nyúló, nemes és tiszta hagyományról van szó — addig lényeges változás nem várható. Ennék az alapkérdése, hogy a legalsóbb fo­458

Next

/
Oldalképek
Tartalom