Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 5. szám - István, a király - Szörényi Levente és Bródy János rockoperájáról Bakay Kornél régésszel beszélget Sárdi Mihály

de feltétlenül hiamds kritikákkal fokozták azt a tanácstalanságot, olykor talán zavarodottságot, amelyről az imént már beszéltünk. Bizonyos állami és más szerveink is talán attól tartamiak, hogy a nemzeti érzelmeiknek egy indokolatlan felkorlbácso- lása történik. Ezt sem értem tulajdonképpen. Az úgynevezett nemzeti egység a tartalmatlan szólamoktól nem valósul meg. Frázisokkal, szólamokkal semmiféle tudatos önirniagunik-vá'llailiása nem képzelhető el. Ezt tapasztaljuk, talán a legfájdalma- saibban annál a nemzedéknél, amelyik most főiskolás. Alkik az értielmiséget fogják a közeljövőben alkotni. ítészben isimaretsizegények, részben szemléleti zavaraik rendkívül nagyok, másrészt nincsenek érzelmi kötődéseik. Éppen azért, mert volt egy időszak, nem a közelmúltat értem persze alatta, amikor tudatosan érvényesülhetett az az irányzat, amit úgy szoktunk Mfejezni, hogy deheroázélás. Tehát nekünk ne legyen mire és kárle büszkének lennünk, ne legyenek a szó legszebb és legnemesebb értelmében nemzeti hőseink, akiknek áldozhatunk a szórnak magasztos, és ha úgy tetszik, patetilkus értelmében. Elcsépelt közhely, hogy gyökórtelenü! nincs jelen. Aki tehát arra törekszik, hogy valamit a meglévő nagy társadalmi erőből hasznosítani tudjon, annak ezzel a tényezővel nem számolni, az mór több mint bűn, az hiba.

Azt hiszem, ez a szemlélet, mint jelenség, a produkciót szintén körülöleli. Hadd vigyem tovább la beszélgetésünket, valamifajta vita-álláspontra helyezkedve — nem önmagam szerint, hanem az ellenvéleményeket hadd soroljam tovább. Ha elfogadják az előadás tényét és figyelemfelkeltő kultúrpolitikai, történelemszemléletet jobbító funkcióját, jelentőségét, még akkor is kifogásolják, hogy a darab dramaturgiája nem igazán végiggondolt. Azt mondják, hogy amit látunk, a konfliktus maga, egy modell-helyzet, nem igazán István korára hagyatkozik, s nem igazán történelmi ezért a konfliktus. Tehát sokkal inkább arról van szó, hogy ez a konfliktus az idegen hatalom és a nemzeti függetlenség összecsapása, és amennyiben ez modell-helyzet, ebben a modell- helyzetben a haladást Koppány képviseli és nem István. Ezért érzik tulajdonképpen történelmietlennek a művet. És a másik, ebből fakadó gondja az ellentábornak, hogy ezek szerint is, de egyébként is, a játék érzelmi embere tulajdonképpen Koppány. Tehát akikhez az előadás szól, a tömegek, ebből az előadásból inkább Koppányi szeretik meg és nem Istvánt. Koppány egy rendkívül erőteljes, cselekvő hősként jelenik meg mind a szövegek, mind a zenei részek által, és egyértelműen egy öntudatos, magyar függetlenséget akaró hősként. Ezzel szemben István sokkal gyötrődőbb, intellektuálisabb figura, akit egy ideológus anya és egy idegen hatalom, az egyház támogat és segít. A két hős között win a nép, amely hol ide, hol oda húz. Erről kérdezném önt, ez az előadás valóban egy történelmi konfliktus vagy pedig csak egy modell- helyzet tükrözője?

Az ellenvéleményekre nagyon határozott választ tudok adni. A drámai alaphelyzet ilyetén való felvázolása, mint a roűkoperában történt, nemhogy elfogadható, hanem telitalálat. Nézzük a történelem oldaláról .Koppány személyét. Az én kutatásaim és véleményem szerint Taksony fejedelemnek, aki közítudottan Géza édesapja volt, és őelőtte uraflikadott 947-ttőd 972-ág, két £iia volt többek között, akiről tudunk legalábbis. Ügy véljük, hogy az egyik, akinek a személye nem kétséges, Géza, a másik fiú, akiiről a történelmi források csak a megkeresztelt nevén beszélnek, mint Mihály, részben homályban maradt. Én úgy vélem, és ezt meg is írtam több helyen, hogy ez a Mihály azonos Tiar-Szörénddel, tehát a pogány neve Tar-Szörénd volt. Tehát a két testvér; Gyevdcsa (Géza) és Tar-Szörénd. A keresztségben az egyik a Stephanos (= a Megkoszorúzott), a másik a Mihály nevet kapta. Ha ez a feltevésem helyes, akkor még Mélezettébb a történelmi dráma, mert Tar-Szörénd fia Koppány, Géza fia Vajk. A keresztségfoen Vajk ugyancsak a Stephanos nevet kapta, Koppány is — írott források utalása szerint, és miég ez is jelentkezik a rockoperában, természetesen Györtfify György révén — szintén megkeresztelkedett. A kereszt-