Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 5. szám - Belányi György: Margitlevelek 8., Legyen ez is visszavonhatatlan (versek)
BELÁNYI GYÖRGY Margitlevelek 8. Hát ki hitte volna, hogy csak ennyi, s újra, újra élhető végleg : ha kiszédül a sorból az ég, s hosszan csak vonul a vér, ki tudja mennyi (és közben már örökké nézlek) —, hát ki hitte volna? .zöld óriás tér tolat be, s felsuhogva ott helyben járnak most a földre hullt ruhák nincs jövő. Akkor már valami más lengedez a kinőtt hajnalok ablakában, nap mint nap. Kizárja árnyékát a rend, s.kék szívedre odabillen mind, ami volt. .örökké érkező jelen vagy, itt vagy, bárha lépteid nyomodból kivetve folyton elhagynak. S tán szüntelen vár a sok-sok kiszorult mozdulat valahol : aztán csak azt veszítem el, ami lehetett egykor. Legyen bár végleges megint, nem fordulhat vissza az ég. Hát lefokozott kép tartja fel a sort : kék sóhajt döf át a néma indulat. Szabályos lett az elmúlás ritmusa, holott épp lélegzetet vesz a csend : (folyt, köv.)
