Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 4. szám - Bóna István: Kapcsolatok észak-dél között

E rövid vázlat talán érzékeltette a borostyánéit jelentőségét. Az őskori és ókori Európa egyik artériája lüktetett itt, amelynek nemcsak fontos állomása volt a ve- lemi Szent-Vid hegy majd Saviarda, hanem éppenséggel megszületésében, létrejöttében is kiemelkedő, mondhatnék meghatározó szerepet játszott. Érthető hát, hogy a konferenciát az a Savarda Múzeum rendezte, amelynek nemzetközileg ismert és elismert két nagy kutatási célkitűzése a velemi Szent-Vid és az ókori Savarda mentése, feltárása.

Mindezek ismerete azonban aligha elegendő egy „vidéki” nemzetközi konferencia megrendezéséhez. Olyan megyei múzeumi vezetésre s a megyei múzeumi szervezet olyan munkatársaira volt szükség, akik felismerték a témában rejlő tudományosság nemzetközi jelentőségét s ennek érdekében tettek is valamit. Nem nagy örömmel írom le, (hogy a fővárossal együtt összesen 20 decentralizált megyei múzeumi szervezetből csak kevés jutott volna el a felismeréstől a cselekvésig, a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Bizottságának nagy-nagy gondja a régészet jelentőségének és szerepének felettébb különböző — korántsem mindig kedvező — megítélése megyéink többségében. S ezzel eljutottunk a másik döntő tényezőhöz: Vas megye vezetői nemcsak osztoztak a fenti felismerésben, de minden erővel támogatták is megyei múzeumi szervezetük kezdeményezését és törekvéseit. Köszönet érte, reméljük a jövőben is így lesz.

A május 30—június 4. között megrendezett konferencia 28 résztvevőjéből 17 magyar volt (9 különböző intézményből és múzeumból), 11 pedig külföldi. Számszerűit az NSZK-iból 3, Csehszlovákiából, Lengyelországból, Franciaországból 2—2, Olaszországból és az Egyesült Államokból 1—1. Bármi is volt az oka, hiányoljuk a tényleges „útitársakat”, az osztrák és szlovén (kollégáikat, de a prágai 'és nyitnál szakember mellé is nagyon elfért volna — éppen a borostyánútról — egy morva kolléga is.

Az ismertetésünk tárgyát képező kiadványban német, angol, francia és olasz nyelven közzétett 27 előadásiból 18-at magyarok tartattak és írtak. így illő és hasznos ez, elsősorban nekünk kellett bemutatkoznunk s eredményeinket a külföldi tudományossággal megismertetnünk. A külföldiek 9 előadással szerepelnek a kötetben.

Közel 2000 esztendő történetének és gazdaságtörténetének témáiból — kevés kivétellel valamennyi a borostyánúthoz kapcsolódik — a konferencia és kiadványa természetesen csak szemelvényeket adhat, — igaz, már ezekkel is sikerült lerakni az falapokat. S máris felvetődik, hasonló konferenciákat máskor is kellene rendezni, legalább ötévenként megismertetni és megvitatni a legújabb eredményeket. Esetleg a témák súlypontozásával, bülön-külön a borostyámat bronzkor-vaskori, kelta és római kori történetére bontva.

A konferencia és kiadványa ismertetését a legvégén, a históriai kitekintéssel (kezdem, fázzál a korszakkal, amikor a borostyánút már csak a földrajzi írók emlékezetében élt, a 7. századiban. Az úgynevezett ravennai geográfus pannoniai adatainak bravúros rekonstrukciója (Soproni Sándor) sem takarhatja el a rideg valóságot: a borostyánútnak az avarok (birodalmában már nem lehetett gazdasági, katonai vagy politikai szerepe. Az út jelentősége már .a római kor vége felé erősen lehanyatlott. Egy ritkán elemzett 4. századi világleírásból is ez derült ki, szerzője egészen másként’ látja Pannónia gazdasági helyzetét, mint a korábbi századok írói (H—J. Drexhage). Izgalmasak és alapvetőek azok az adatok, amelyek ténylegesen bizonyítják a borostyánút és a belőle elágazó utak magyarországi nyomvonalát (Cserményi Vajk—Tóth Endre), — szomszédaink egyelőre nem dicsekedhetnek hasonló pontos eredményekkel —, írott források nyomán mélyítik el az útvonalon fekvő egyik fontos állomás, a római Sállá a mai Zalalövő jelentőségét (Mócsy András), elemzik Aquileia szerepét és helyét a korai római borostyánkereskedelemjben és művészeti iparban (M. Pasquinussi), újabb adatokkal támasztják alá az útvonalnak a korai római civilizáció terjedésében betöltött szerepét (Bónis Éva), illetve először hívják fel a figyelmet a 4. században átmenetileg kiújuló, élénkébbé váló forgalmára (Gabler Dénes). Mindezek a témák a rómaiaktól kiépített, nyomvonaléban ma is meglévő, helyenként látható borostyánúthoz kapcsolódnak.

376