Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 1. szám - Karay Lajos: Az első műhold fellövésének jubileumára, Húsbolt, A tárgyak dicsérete, Összefoglalás, Arc, Andante cantabile (versek)
A tárgyak dicsérete Szeresd az ócska tárgyat, mert néki nincs vasárnap. A hangot is, mely éppen elhallgat észrevétlen s meghal, nehogy zavarjon s egy percet föttkavarjon. Szeressed önmagáért a csorbaszélű tányért és benne híg leveskéd: jóság az és melegség, kérlel, ha fázol, enni, s fáj néki, hogy csak ennyi. Ne légy nélkülük boldog, ki önmagad sem érted-. Hidd, hogy a néma dolgok meghalni készek érted: láthatatlan kezével mind óhajod után nyúl, a szén jaj nélkül ég el, kályhád vasán ha láng gyűl, — pámás ölében elrejt a szélvert tájakon vad évszakokkal versenyt futó öreg vagon, s míg kézről-kézre adnak hegy-völgyek, állomások, Vacogva véd az ablak, s a szikravillanások kirajzanak elébed, csókjuk nyomodba szórják, s táncolnak, míg csak élnek, a pöttynyi tűzsziporkáfc. Mint rab ha óvja társát egy-láncra fűzve véle, megosztva hallgatását, mely élőbb, mint beszéde, rabtársadat, a Tárgyat háláddal úgy kíméljed! Türelmes lénye nálad csak némább, nem csekélyebb, — sorsát, mely ismeretlen, önnön sorsodba fond, érd lelkét néha tetten, s ne félj: nem vagy bolond.
