Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 1. szám - Karay Lajos: Az első műhold fellövésének jubileumára, Húsbolt, A tárgyak dicsérete, Összefoglalás, Arc, Andante cantabile (versek)
KARAY LAJOS Az első műhold fellövésének jubileumára Vízbehajított kavicsok. De jó e sok kavicsnak! Letisztult róluk a piszok, hűvös fénytáncot isznak, s a vízalatti törpe tájak hullámdombjai mennyi fáradt kőnek vetnek mindennap ágyat! Kinek beszélnék, jaj kinek, hisz nincs mellettem senki. A tóból kagylók: csöpp szemek figyelnek élesen ki, fák rácsaitól körbezártan fáj, mintha fázna, görbe hátam, az este kényszerzubbonyában. Milyen kétféle hallgatás: az enyém és a vizé. Szürkül, s az estéli varázs színből hanggá fesz, ízzé, s tárul a tó, hogy rászűrődjék a búcsúfény, a merülő kék, s rajta egy halvány repülőgép. Még nem tudom, hogy ez a vers mivé lesz. Furcsán zeng föl, ha a sötétben jársz, ezer s ezer hangocska, melytől elfutni hiába akarnál, mert csöndjük, melyet fül se hall már, hangosabb minden zivatarnál. Talán egy sláger muzsikál benned, vagy eltűnt képe egy lánynak, ki padlót sikál s vízben csúszkál a térde, vagy gépzajok emléke kísér, múlt órák csöndje, kínja hív s él feltörve forrón, mint a friss vér, 20
