Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 4. szám - Lezsák Sándor: Ballada rémül a falban (vers)
LEZSÁK SÁNDOR Ballada rémül a falban (T. Tibornak) Már napok óta esik az eső, olyan nyugodtan, ünnepélyesen, ahogy életét mondja el a messziről érkező vendég. Kitakarja szomjas füveit a Kert. Aszályos hónapok után mintha rossz kedvét mosná le magáról a dió, az akác, az epergarád. Vendégek jönnek, akár az évszakok. Az egyik márciusi türelmet hagy, a másik júliusi száraz meleget, reménytelen novembert a harmadik. Bekapcsolom a rádiót: kigyulladt erdő. Nem mondják sehol, hogy országos eső. Csavargatom a rádió keresőjét, csikorgó hírekkel zenék menekülnek. Valahol távol a tiltott tengerzúgás. Itt napok óta esik az eső. Két kicsi lányunk iskolást játszik, hatvankettőt alszunk még karácsonyig. Fehérre meszelt fal, barna gerendák, kőoszlop, feszület, boltíves ajtó. Halk orgonaszó illik a képhez, réz gyertyatartó, remegő gyertyavilág. Jön hétszer elítélt Halottak Napja, ma éjjel csöndesen emlékezünk. Mint vándorló madárfelhő, szemeidből a féltés elvonul. így élünk, ilyen éjszakában, kávét hozol, leülsz, beszélgetünk. Levente fiúnk régész akar lenni, az esőben fej nélküli napraforgók. 295
