Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 4. szám - Takács Imre: A csillagok bábszínháza, Képzeletben egy sírnál (versek)
TAKÁCS IMRE A csillagok bábszínháza Fölrobbant a négyzetrácsunkban az a négyzet; vonzalmunk fölröppenő, majd kivégzett angyala lafog úgy e négyzetrácson, mint a kesztyűs bábuk a paravánon. Vége lett az előadásnak, most sötét van, elrakodik utánunk majd egy nímand - afféle munkafényben, nem csodában. Kerülhet a szemétbe letört szárnyam. Két csillag robbanása nem jött létre, mert vörös óriás és fehér törpe találkozott — mintha nem tudták volna. Izzottak, egymáson csak áthatolva. Ha két kozmikus porszem lennénk, te lány, nem fájnánk a találkozásunk után. Emberek vagyunk, fájunk, de arra is jó ez, hogy folytatódjunk fordítva is. Röpüljön az angyal a színész keze nélkül! A kioltott lámpák lencséin pici fény gyűl. Látja ezt a rendkívüli előadást a mennyezet, énekel a néma hangszóró nekem s neked. 293
