Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 3. szám - Szarka László: A nemzetiségi kérdés kutatása Csehszlovákiában 1976-1982 (tanulmány)

az eredeti nemzethez a régebbi nemzedékek egy részénél még meglévő tudatos és érzelmi kapcsolódást emeli ki mint a kisebbségek nemzeti tudatának három legfontosabb jellemzőjét. (Zvara 1981. 167. oldal).

Gahriela Sokolová, a CSTA opavai Sziléziai Intézetének főmunkatársa a hetvenes évek első felében készült szociológiai felmérések alapján a következő definíciót fogalmazta meg: „A magyar, lengyel, ukrán nemzetiség jelenleg 'belsőleg megállapodott társadalmi-etnikai társadalmakat alkot, amelyek fejlett nemzeti öntudattal rendelkeznek. Tudatosan törekednek nemzeti kulturális fejlődésük elmélyítésére és képesek is ezt a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzeteinek a nemzetiségeinek szocialista közösségén 'belül megvalósítani.” (Rozvoj a zblizovanie, 1981. 308. oldal). Sokolová ugyanakkor arra is rámutat, hogy a nemzetiségeknek „a csehszlovák társadalomiba való elmélyülő integrálódásában” bizonyos eltérések mutatkoznak a magyarok, lengyelek, illetve az ukránok 'között. Míg az előbbi két nemzetiség tagjai, főként a magyarok, erőiteljesen monolingvis irányultságúak és a nemzeti hovatartozásnak jelentős szerepet tulajdonítanak az emberi kapcsolatokban, az ukránok a nyelvi-nemzeti különállás, hovatartozás kérdésében közömíbösebb magatartást tanúsítanak.

Végül idézzük Viliam Plevza akadémikusnak a meghatározását, aki nagyszabású történeti tárgyú munkáiban a CSKP-nak a cseh-szlovák kapcsolatok rendezése terén folytatott küzdelmeit dolgozta fel monografikus részletességgel: ,yNem- zetiségeink ma már nem egyszerű részei a szomszédos eredeti nemzeteknek, hanem eltérő etnikai egységeket alkotnak. Nemzetiségi kultúrájukban nem csupán az eredeti nemzetek haladó hagyományaiból, hanem főként a cseh és szlovák nemzet forradalmi tradícióiból, a velük való együttélésiből és mindenekelőtt saját csehszlovákiai fejlődésük szocialista hagyományaiból merítenek.” (Aktuálne otázky 1977. 28. oldal).

Mindhárom meghatározásból — más-más hangsúllyal ugyan —, de kitűnik, hogy az önálló arculatot öltő kisebbségi-nemzetiségi lét gyarapodó sajátosságait egyrészt az ambivalens kötődések és az egymást átfedő, egymásba szervülő eredeti, illetve új értékrendek (nyelvek, kultúrák) erővonalai, másrészt a kisebbségi léthelyzetben mindennap megismétlődő „népszavazás” döntéskényszerei határozzák meg. (Mégpedig nem a vagy-vagy alapon eldöntendő válaszok, szembesítések formájában, hanem a folyamatos kiigazítások kevésbé traumatikus, de végső soron ugyancsak egyfajta átlényegülést eredményező azonosság-keresése formájában.

A négy csehszlovákiai nemzeti kisebbség második világháború utáni helyzetét mindmáig alapvetően meghatározza az 1948. februárjáig folytatott csehszlovák nemzetiségi politika. A CSKP KB 1963. decemberi rehabilitációs dokumentuma erről az időszakról többek közt leszögezi: „A kassai kormányprogram, amely az ellenállás, a nemzeti és demokratikus forradalom szellemében kifejezésre juttatta azt az elvet, hogy az új köztársaságot mint a két egyenjogú szláv nemzet államát kell építeni, többek közt követelte a magyar lakosság 'kitelepítését Csehszlovákiából. A magyar kérdés megoldásához, főleg gyakorlati megvalósításához (az ún. reszlovaki- záció és a magyar lakosság helytelen, sok esetben erőszakosan és az osztályszempontot nélkülöző módon megvalósított kitelepítése a cseh kerületekbe) való viszonyulásában lényegbevágó nacionalista hibák merültek fel, melyek a belpolitikai életet is áthatották (megtiltották a magyar nemzetiségűek párttaggá felvételét stb.). Ezekért a hibákért mind az SZLKP szervei és a szlovák állami szervek, mind pedig a CSKP vezetősége és a központi állami szervek egyaránt felelősséggel tartoznak. Ez meghatározza egyben az egyes elvtársak (beleértve pl. Siroky elvtársat is) személyi felelősségének mértékét is, mivel a felelősséget teljességgel lehetetlen csupán néhány vádlottra hárítani, mint ahogy ez az ún. burzsoá nacionalizmus elleni kampányban történt. A CSKP KB és az SZLKP KB kezdeményezésére 1948. februárját követően a polgárokat és a pártot illetően ezekben a dolgokban javulás következett be.” (Szlovákoknak és magyaroknak a megértés útját kell keresniük. Interjú dr. Gustáv ,Busáik miniszterelnök-helyettessel, Üj Szó 1968. június 1., 5. oldal). Mindenesetre tény, hogy a kisebbségi jogok felújításának követelése a há272