Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 3. szám - Szarka László: A nemzetiségi kérdés kutatása Csehszlovákiában 1976-1982 (tanulmány)
lizmus jegyében folytatott adminisztratív központosító, alig leplezett szlovákellenes politikája volt a cseh—szlovák viszony végleges államjogi megoldásának legfőbb akadálya. Amikor az 1960. évi alkotmányban — amely mai értékelések szerint kissé elhamarkodottan a szocialista viszonyok csehszlovákiai győzelmét ás kodifikálta — radikálisan korlátozták a szlovák megbízotti testület és más szlovák nemzeti hatalmi szervek jogkörét, végleg betelt a pohár: „Az egyenjogúság jelszava Szlovákiával szemből az egyenlőtlenség jelszavává változott, ez a nemzet deklasszálódott és alacsonyabb rendű helyzetbe jutott abban az államiban, amelyért vérét ontotta és amelyet mindig saját államának tekintett” — jelentette ki Gustáv Busák 1968. július 15-én a közép-szlovákiai kerület rendkívüli pártkonferenciáján (Desat’ rokov 1978. 135. oldal). Már a hatvanas évek első felében széles körű mozgalom bontakozott ki a szlovák kommunisták, értelmiségiek körében a szlovák nemzeti önállóság megfelelő államjogi biztosítékainak 'kivívásáért. A folyamat jelentős állomását jelentette az SZLKiP negyvenes évekbeli legfelsőbb vezetéséhez tartozó politikusok (dementis, Novoroesky,' Busák) rehalbffiifcálása, amelyet a CSKP KB 1963. decemberi dokumentuma szentesített. A föderációs törekvéseik ezt követően — az Alexander Dubcek, első titkár vezetése alatt álló SZLKP KB irányításával, a csehszlovákiai belpolitikai viszonyok demokratizálásának sürgetésével összekaposoltan — egyre jelentősebb támogatást szereztek az egész köztársaság közvéleményében és a párttagság soraiban. A folyamat az 1968. januári központi 'bizottsági ülésen a párt legfelsőbb vezetésében elhatározott személyi változásokkal és a rövid időn belül kidolgozott új akcióprogram közzétételével érte el csúcspontját. Demokratizálás és föderáció — a csehszlovákiai átalakulások elválaszthatatlan fogalompárjaként szerepeltek minden felelős politikai megnyilatkozásiban és programiban. Az akkor miniszterelnök-helyettes Gustáv Busák vezetésével 1968. júniusában kormánybizottság kezdte meg munkáját a föderációs törvények előkészítésére. (Ennek a bizottságnak S. Falt’an, szlovák történész vezetésével kisebbségi albizottsága működött, amely a nemzeti kisebbségek helyzetének jogi szabályozását, az 1968/144. sz. nemzetiségi törvényt készítette elő.) A föderáció létrejöttének rendkívül kiterjedt szakirodalmában egyöntetű az a megállapítás, hogy a rendelkezésre álló rövid Időn belül, az 1968 nyarán kiéleződött csehszlovákiai belpolitikai válság és az augusztusi események rendkívüli állapotai ellenére, alapvetően helyes megoldás született. Ez elsősorban azért volt lehetséges, mert a CSKP KB, de az SZL/KP KB és szlovák szakértők jóvoltából már korábban elkészült tervezetek egyeztetése volt a fő feladat. Mindazonáltal az 1968/ 143. sz. föderációs törvény sok tekintetben kerettörvény-jellegű volt. Ebben a formájában a mai értékelések már meglehetősen tartózkodóak és főként konszolidáló hatását emelik ki; „A csehszlovák szocialista államszövetség létrejötte pozitív tényezőt jelentett a szocialista állam tekintélyének megszilárdításában, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság politikai és gazdasági ‘konszolidációjának megvalósításában, mégpedig mindenekelőtt azért, mert hatástalanította a belső feszültségek egyik tartós forrását és olyan jelentős tényezővé vált, amely mindkét nemzetet egybekapcsolja.” (J. Chovanec 1979. 58. oldal). A föderáció 1969-es „próbaóve” számos problémát hozott felszínre. Ezek egyrészt a törvényes szabályozás hiányából adódtak (illetékességi-hatásköri törvény hiánya, a nemzeti majorizálás kizárása a törvényhozói és államhatalmi testületekben, a képviseleti arányok szabályozása stb.). Másrészt viszont — különösen Gustáv Busák vezette új vezetés 1969. áprilisi fellépését követően — mind nagyobb súllyal estek latiba a föderáció és a gazdasági reformtörekvések egyeztetéséből adódó problémák. A szocialista piacgazdálkodásra épülő reformprogramot mint a — konszolidációt sürgető új pártvezetés által a cseh—szlovák viszony rendezésében létfontosságúnak tartott — kiegyenlítődési stratégiától sok tekintetben eltérő gazdaságirányítási elképzelést bírálták. A reformelképzelések továbbá .kritikai észrevételekkel alátámasztott leépítését, felszámolását, illetve a terv268