Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 3. szám - Korompay János: A nemzetiségi egyenlőségről és egyenlőtlenségről - Beszélgetés Joó Rudolffal

Eötvös Józseftől Jászi Oszkáron át Biibó Istvánig, 'más szemlélettel és megközelítéssel, hasonló eredményre jutottak a nemzetiségi egyenjogúság és a közéleti demokrácia viszonyát vizsgálva. Biibó István érdeme még egy másik összefüggés feltárása: a sorsával elégedetlen nemzeti kisebbség, mint állandó konfliktusforrás, ürügyül szolgálhat társadalmi elnyomó, önkényuralmi módszerek alkalmazására saját országában, de ^antidemokratikus törekvéseket erősíthet az anyanemzet államának politikájában is. Nem egy példát ismerünk arra, hogy a nációnalizmustöl megfertőzött politika, hogyan kívánta (kívánja) a kisebbségeket bűnbakként bemutatva, elterelni a közvélemény figyelmét a közös gazdasági gondokról, a szabadságjogok hiányáról, vagy a politikai rendszer válságáról. A nemzetiségi demokrácia abban a társadalmi közegben és politikai rendszerben van jelen, ahol a néphez és a más népekhez való viszony kiegyensúlyozott egységet alkot. Vagyis, ahol nemcsak léteznek és működnek a demokratikus intézmények, hanem a társadalom egészének politikai kultúrája, tudata, szemlélete alkalmas a nemzeti másság, sokféleség cselekvő elfogadására. Az utóbbit másképpen internacionalizmusnak nevezzük, még akkor is, ha a szót többen sajnálatosan megkopottnak érzik.

Hogyan látja mindezek alapján a nemzetiségi demokrácia helyzetét és kilátásait Magyarországon és a többi szocialista országban?

Kétségtelen, hogy a szocialista országok legtöbbje ebben a tekintetben, mint a gazdasági, .társadalmi fejlődés terén általában, történelmi hátránnyal indult. Európa fejlettebb térségeihez viszonyítva Kelet-Európábán általában hagyományosan élesebbek voltak a nemzeti konfliktusok; a -nemzeti, vallási, faji és nyelvi előítéletek tárháza itt többnyire gazdagabb volt, a belőlük következő magatartások, cselekmények isrtiert tragikus következményeivel együtt. A napjainkban is észlelt nacionalista megnyilvánulások egyik oka ezek, vagy egy részük fennmaradásában keresendő. 1984-ben azonban a társadalomelemzők és a politikai .döntéshozók végzetes tévedése lenne, ha minden kedvezőtlen jelenséget a múlt számlájára írnának, és nem keresnék .a magyarázatot a jelen vagy az utóbbi 35 esztendő feltételrendszerének, mechanizmusának .hiányosságaiban, torzulásaiban is. Ha ma ezekben az országokban egyéneket és csoportokat hátrányos .megkülönböztetés, esetleg megaláztatás ér anyanyelvhasználatuik, nemzetiség-kinyilvánításuk vagy származásuk miatt, a javító szándékú tényfeltáró elemzésnek — hogy hasznos lehessen — elsősorban jelenés jövőirányulitnak, és kevésbé múltmagyiarázónak kell lennie. A ijól kidolgozott szocialista elvék és a szóban-forgó országok nemzetiségi valóságának szembesítése egy átfogó, nagyszabású felmérés formájában, még a jövő feladata. A rendelkezésünkre álló adatok, személyes itapasztalatalak azt a véleményt erősítik meg, hogy a szocialista országok nemzetiségpolitikájáról, mint uniformizált gyakorlatról, éppúgy nem beszélhetünk, mint mondjuk a szocialista országok gazdasági mechanizmusáról. A különbségek okai sokfélék lehetnek: a társadalmi feltételektől, felépítményi jellemzőktől vagy szubjektív magatartásoktól meghatározottak. A térség országainak történetéből levonható általános tapasztalat, hogy a tényleges nemzetiségi egyenjogúság esélyei ott és akkor nőttek meg, ahol és amikor a társadalmat és a politikai irányítást áthatotta a megújulás törekvése. Szocialista viszonyok között a nemzetiségi demokrácia fejlődése elsősorban a szocializmus politikai rendszere demokratizmusának és hatékonyságának fejlesztésétől függ. Az utóbbi pedig annál demokratikusabb és hatékonyabb, minél hűbben tükrözi a társadalomban zajló érdekmozgásokat, érdekütközési és egyeztetési folyamiatokat. A most lezajlott magyarországi nemzetiségi kongresszusokon, és méginkább az azokat előkészítő vitákon nem volt hiány kritikákban sem, akár az .anyanyelvi oktatásügyről, akár a szövetségek, v-agy a közművelődési intézmények működéséről volt szó. Az elhangzott észrevételek egynémelyike nem ad különösebb derűre okot, a kritikusabb önkifejezés lehetőségének növekedése -azonban örvendetes. A jövőben ás elsősorban a nemzetiségek autonóm cselekvésének szervezeti és szemléleti fejlesztésétől várható eredmény nálunk és más szocialista országokban egyaránt.

263

i