Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 3. szám - Ágh István: Dani uraságnak (lírai szociográfia)
Most mond csődöt emlékezetem, mert előadását kellene leírnom. Nagy színész a maga történeteivel. A Heusz nevezetű erdei rém meséjét terjeszthette (bojtárjaival, így kergette el azokat, akik az ő erdőrészébe merészeltek legeltetni. A cigányasz- szonyt megcsípette a méhekkel. Hogyan vásárolt birkát? Nagyon jó lenne még valami töredék is a hangulatból. Nevetve beszél, pontosan önmaga, hatvannyalcéves életkedv és erő. Irigylésre méltó, hogy lehet ilyen Fisztó-pusztát megcsinálni? Sok munkával, jókedvvel, s oly ravaszsággal, amit a Tekintetes Úrnak inkább hasznos furfan-gnak mondanék. — Hány éves vagy te, Kard? — Hatvankilenc. — Én meg hatvannyolc. Még meg tudom fogni a birkát, de a mai dolgot már holnapra szeretném halasztani. Itt kezdődik a baj. — Nem nyugszik, míg a piros borát nem kóstoljuk meg. — Na, honnan való? — Szekszárdi! — mondtam, és elismerően tekintett rám, addig csak a Kari bácsinak beszélt, vagyis a Kari bácsi szólt néha közibe, bólogatott és hitelesített. Ceruza, -papír, hangrögzítő, elrontotta volna ezt az öblös szabad áramlást. Hazafelé, miután a három kutya barátságosan kdkísért -bennünket, s a testvére etetésbe kezdett, megkértem Kard bácsit, írja le nekem valamelyik -történetét, hogy pontosan közvetíthessem Uraságodnak, s az előadó stílusát is élvezhessük közben. Mit csinált Rákóczi és hogyan adja elő közös élményüket Szalóky Károly? „Birkavásár: Nehezen tudnám megmondani, pontosan melyik évben is volt az a -birkavásár, amit mind a mai napig megemlegetünk. Akkor még „Egeralja” téesz volt és a vezetőség engem bízott meg, hogy Rákóczi Ferivel menjek el egy Deve- csertől délnyugatra levő iéeszbe és ott vegyünk 40 db anyajuhot. Ez a Rákóczi Feri jó barátom, foglalkozásra nézve juhász; mégpedig a javából. Juhászkörökben Soprontól Vajszlódg ismeretes a neve. Itt a gergelyi, a nemesszalókd, a bánhalmapusz- tai, a-dorjánházi határok ütközőpontján levő Füztőpusz-tán — ahogy -itt mondják: Fisztó — töméntelen állat gazdája és uraként. Galambok százai, vadludak, vad-kacsák, fácánok, sőt még hattyú is büszkélkedhetik a sok apróság között. Nos, itt, ebben a környezetben él Feri barátunk, aki évednek számától függetlenül tartja -jó ízes humorát. Úgy vélem, ezzel a -rövid bemutatással tartozom, mielőtt a tulajdonképpeni vásárt, illetve csak kísérletét leírnám. Tehát elindultunk jó korássan, hogy időben a célhoz érjünk. Busszal mentünk Deveoserig, innen tovább. A falu középpontján kiszólva érdeklődtünk, -merre van a juhászat. Mutattak egy falutól délre eső — kiégett — dombot, melyen át út kanyargóit valahová. No, nekilendültünk a kopáros legelőnek, mely enyhén emelkedés, hepe-hupás -terület. Fölérve az első dombra már láthatóvá vált a hodály teteje. Ahá! Irányba fordulva gyorsítottuk lépéseinket. Végre odaérve köszöntöttük a jószággal foglalatoskodó, értelmes arcú, jó ötvenesnek kinéző juhászt. Parolázás után megmondtuk, milyen szándékkal jöttünk. A juhász mondta, hogy tud róla: mondta az elnök. Aztán körülnéztük az állományt. Akadtak szép anyának Valók, összenéztünk és befordultunk a birkák közé, úgy egyeztünk meg -már út közben Ferivel, hogy egyet ő dob -ki, egyet én, csak ő előbb ránéz a kidoibandóra. Én voltak a szákember, Feni a laikus. Persze a valóságban fordítva volt. Feri, ahogy a harmadik vagy negyedik birkát kitolja a ka-rámiból, megfogott egy fiatal kost és a herezacskóját mutogatva, -tapogatva együgyű képet vágva szól oda hozzám: Tudod-e, azt mondta az elnök, hogy ilyen jó na-gytőgyűeket válogassunk. Igen, persze — mondom és látom, hogy a juhász elneveti magát. Gondolta: — micsoda istentaszították lehetnek, még a kost sem tudják megkülönböztetni az anyától. Feri még rakott rá egy lapáttal: hogy tudod-e, azt is mondta, hogy ilyen szép fehér szőrűeket válogassunk. A juhász elbizonytalanodott, mert amíg ezek a (beszédek folytak, addig csak ki-kitaszítottunk egyet-egyet. De a kirakott állomány között egy se volt olyan, amilyenről (beszélgettünk egymás között. Ha jól tudom — már tíz-tizennégy (birka bégetett a hodályon kívül, mikor megint én rángattam volna kifelé egy jól megtermett, -kitűnő gyapjas — „nem olyan fehér szőrűt” — anyát, mikor a juhász valami belső haragtól nekdvörösödve nagyot kiáltott: „Megálljunk! -Egyet se, egyet se 249
