Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 3. szám - "Költészet és valóság" - Orbán Ottóval Gyökér a földben című versciklusáról Kabdebó Lóránt beszélget
REMÉNY MESTER, A PARADICSOM KERTÉSZE MONDJA „Kapák nyelvén kiált a rózsatő-Ezékiel: ,Országomat beláttam én, a nyomorúság tűzhelyét, hogy éjjel őrködék az álmatlan csillag fokán’. De gyümölcsoltás napja ez; öröme műhelyében zöld felhőt varr a tavasz varrógépe, s tollászkodik a szám-szemem-karom madár.” (1966) „Költészet és valóság” >RBÁN OTTÓ GYÖKÉR A FÖLDBEN ClMÜ VERSCIKLUSÁRÓL CABDEBÓ LÓRÁNT BESZÉLGET* Hadd. kezdjem egy személyes anekdotával beszélgetésünket. Egyetemi éveinkben egy verspályázat egyik díját Orbán Ottó nyerte. Kerestük mindenütt az ismeretlent, mert ilyen nevű hallgató nem volt az egyetemen. Mi már ugyan ismertük egymást, tudtam, hogy te is verseket írsz, megkérdeztem, nem ismersz-e valami Orbán Ottó nevű versírót. De igen, én vagyok — volt a válaszod. Ez jutott az eszembe most, amikor a Gyökér a földiben című ciklusodat választottuk beszélgetésünk tárgyául. Ugyanis ott van szó a csodagyerek ifjúról, akivel azután a Válaszban találkoztam utóbb, már mint irodalom- történész, ott ugyanis Szauer Ottó néven debütáltál az irodalomban. Most visszatérve beszélgetésünk tárgyára, hadd jegyezzem meg, hogy nemzedékem és nemzedékünk költői előbb, utóbb, de már fiatalon találkoznak az életrajzukkal. Tán azért, mert annyi változás, annyi történelmi megrázkódtatás ért minket éppen gyermekkorunkban. Az állandóság a változásban, a kapcsolatok, a kötődések keresése ihleti ezeket a vizsgálódásokat? Vagy inkább az ironikus távolságtartás? Az ez igen, és az ez nem kiválasztása? Az egyik legjellegzetesebb ilyen számvetés éppen a te Gyökér a földben című prózaversciklusod. Hadd kérdezzem meg, mi volt ennek a családtörténeti arcképcsarnoknak az ihlető je? kezdjük inkább a nevemmel, amihez nekem isaha semmi közöm nem volt, és ha négis valami közöm volt, .akkor legfeljebb csak az idegesség, hogy egyáltalán közöm cell legyen hozzá. A nevemet, mint ahogy a családomat is, kaptam valakitől vagy valakiktől, egy adott helyzettől. Tulajdoniképpen ez a család nem volt különleges; egyszerű, hétköznapi család volt, ami különlegessé tette, az a háttere. Te említeted az előbb, hogy minden bizonytalan volt, minden átértékelődött. Az egyetlen bi- .onyosság, ami a gyerek életében lehet, a szőkébb környezete, a szemem láttára nent porrá, és jó ha csiak porrá és nem hamuvá. Mindaz, ami egy ember életében * A Magyar Rádióban 1982. április 21-én elhangzott beszélgetés átdolgozott változata. (Szer- ;esztő: Dénes István) 235
