Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 3. szám - Orbán Ottó: Három régi vers
ORBÁN OTTO' Három régi vers BALLADA A HÁBORÜS IFJÜROL A fölkelő Nap a szemembe szögeket üt. Égkék autók néger miséje zúg mindenütt. S a szeretőm a férje mellett alszik és neki szüli az én gyerekem, s a korláton fönnakadok, ha az emeletről magamat levetem. A dühnek vére van, nem igaza. Huszonöt sötét éjszakából időtlen idők óta jövök s nem érek haza. Az olthatatlan szerelem az ember fejéről leeszi a szőrt, s a szemközti eszpresszó ablaka régesrég kitört. És huzat süvít testem folyosóin, és csontjaim közt zizeg az idő, s az emlékezés hét fejét levágni fölösleges, mert újból kinő. A dühnek vére van, nem igaza. Huszonegy sötét éjszakából időtlen idők óta jövök s nem érek haza. Gyémánt üvegvágó karistol, gyárak dudálnak. Gödrös matracon vetnek ágyat a halálnak: mással fekszem én is. Sorsomon se nő se az isten maga nem old. Kint lángoló nyár, bent ostrom, pince, rom. A dühnek vére van, nem igaza. Huszonegy sötét éjszakából időtlen idők óta jövök s nem érek haza. (1957) 233
