Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 3. szám - Dedinszky Erika: kaštelet (crno dalmacijano) - (vers)
pernyő lefegő széle újság gumipapucs íjos láb a kövön csetteg csak kőomlás ellen jhálóval lefogott szirt-homlok alól barlangszem figyeli ly odaadóan fordul a nappal a seggek dinnyerakása letebbre s araszol buzgón utána a sok rtól ragyogó szafaládé-láb könyvben végződő kar ndor szőrzet íz meg száz védő-tövist ernyeszt el úgy hal meg a ig alig érett sziklalukából kikotort tengeri csillag >pedt naspolya lesz a tengeri almából utolsókat trálja a rák mert ember az ember sajnos ha rén is amellett bájos bűntettei fölött századok óta met húny az ég (legalábbis esténként) pírpoharat szétizgult ponyvát napilapot íanyagtasakot galacsinná gyűrt cigarettásdobozokat ■ösüveget (lehetőleg darabokban) üres polajas-flakont őszibarackmagot szikla mögé orsan odarottyantott ürüléket hagy örökül a cusszállodák hálás népe minden boldog nap után lófehér terraszos csupavirág dalmát természetnek án szedelőzködik tömi nadrágba — melltartóba a szinte 'órát sem tűrő mert helyenként alaposan odakozmált húst r csak ködben derengő bíbor lampion a nap szemközti sziklásziget csúcsáról tengerszélt körbe- rbenyaló fényszóróra bízta a további útmutatást) án a tegnap felé hátráló mát füstös függönyeibe gyolálja az alkony a fény s az ember elől napközben aélybe lehúzó halak síkos kártyáit keveri most a parthoz selebb a késő éj megdőlt moszatarcú horogujjú ékosainak csobogó jöttét várván a messzi hegyek hónalja hirtelen narancs lángot okád! ) kakastaréj alól óriás vandál punk kukorékol háború-hajnalt nlágnak: hamvadjon minél hamarabb ha égnie kell majd úgyis! rt tűzzel álmodott nem ébred fel soha többé ;etében üli ön-gyászát és reszelős kabóca-hangon sír a fantom-erdő 199
