Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 2. szám - BOZSOKI TANÁCSKOZÁS, 1983 - Debreczeny György: Sárándi József: A teljesítmény gyönyöre
Itt jelenik meg először egy új, egyéni formája a párbeszédnek: a nő(k) kérdéseire, gondolataira, gesztusaira stb. mintegy versben reflektál. Ez a forma A teljesítmény gyönyöré-ben is megmarad, de a reflexiók egyre távolabb kerülnek a másik gondolat- és érzésvilágától, így a költő saját világa építésének eszközeivé válnak, éppen a már említett eltávolodás miatt. Ehhez a különösnek tetsző önmegbatározási módhoz mintegy szükségszerűen jut el Sárándi. Nem érzi magára nézve kötelező érvényűnek, hogy felvállaljon bármilyen (készen kapott) szerepet, hiszen felülvizsgálván azokat, nem talál bennük olyan értékeket, amik számára is elfogadhatók lennének. Ezen túlmenően a szerephaitárok is fellazulnak és egyfajta általános moralitásba olvadnak bele. Almikor is: A zsarnok úgy tesz, mintha boldog szolga volna a szolga pedig mintha zsarnokként parancsolna Tettes és áldozat kölcsönös szadomazochizmusában fogalmazza törvénybe önmagát az „egyetemes" állam (Pertu) és „A bomlás mértéke lett / a minőségi mérce”. Ettől kezdve viszont már lehetetlenné válik bármilyen kívülállás, de a lehetséges életszerepek fölött a költő maga mondott ítéletet. Ezért találjuk úgy, hogy A magányosak éjszakája című ciklus versei nemcsak a magány(osság)ról szólnak. A vágyott társ itt nem úgy jelenik meg mint akiivel a költő -megosztaná az életét, hanem úgy, mint akinek előbb meg kellene tartani (teremteni?) mindazt, amit majd megosztanak véle. A megtartás irtt szó szerint értendő, hiszen ezek a versek a társtalanság érzésén túl a szétesés lehetőségét is ott hordják magukban (Szétesés-kezdetek, Skizofrén képek). A szerelem iskolái című ciklusban helyenként rhég megtalálható a már említett önépítő párbeszéd, de a ciklus verseinek többsége már valódi párbeszéd eredményeként születik meg. (Ez is egyik oka annak, hogy A szerelem iskolái a legerőteljesebb ciklus a kötetben.) A magán-szférába való visszavonulás nem -adhat megváltást, mert a társ(ak) is megváltásra várnak: ők is olyan idegen hiányokat hoznák magukkal, amik nem pótolhatók „alig kezdett s hirtelen magvaszakadt szerelmek”-fcel. Tehát nem lehetséges a visszavonulás a szerelembe, mert a párkapcsolatokban is az ember teljes személyisége vesz részt, avagy itt is azzal találja szemben magát az ember, ami előli ide menekült. Sárándi rendkívül fegyelmezetten szerkeszti a verseket. Ez a fegyelmezettség verselnék értelmezési egyöntetűséget ad, s a költő csak ezáltal lehet képes morálfilozófiái tételeinek érvényességét biztosítani, és megérteni a másik — irracionálisnak tűnő — érzelmi logikáját (Közben, Románc, Eszm(e)énykeresőben, A titok nyitja). Sárándinak sikerül úgy verssé „emelnie” a férfi-nő kapcsolatot, a szerelmet, hogy életszerűsége nem vész el a -klasszikus szerelmes vers szépség- és egyöntetűségeszménye miatt. S bár a versek életszerűsége nem jelent naturalizmust, befogadásukat a szokatlan intimitás megnehezítheti. (Szépirodalmi, 1983.) DEBRECZENY GYÖRGY 188
