Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 2. szám - Száraz György: A tábornok XXXIII. (életrajzi esszé)

a háborús adósság esedékes részletét, 48Ó millió frankot. Miért is fizetnének, amikor a boche-dk seim fizetik a jóvátételt! Herriot nem akarja eljátszani Amerika jóindulatát, kétségbe esetten érvel a nemzetgyűlésen: „Véleményem szerint semmi sem esihet a latba bizonyos alapigazságokkal szemben, .amelyeket a szülői háziban és az iskola padjaiban tanultunk meg. Ott azt tanítják, hogy minden körülmények között, szigorúan, még ha húsba vág dg, tiszteletben kell tartani azt, amit aláírtunk ... Nos, ura­im, amikor a diktatúrák rendszere mindenfelé tért nyer, hajlandók volnánk 480 millióért megbontani a szabad országok diktatúraellenes egységét?” A képviselők hajlandóik: leszavazzák. Herriot bukik. Négy hónappal később az új amerikai elnök, Franklin D. .Roosevelt mond­ja neki: „Franciaországot, amikor nem volt hajlandó megfizetni a 400 millió frankot, azt veszítette él, amit dohár-milliókért sem lehet megvenni: az ame­rikai nép megbecsülését.” December 20-án Belgrádiban összeül a Kisantant értekezlete: a hangulat ideges, főként a magyaroknak nyújtott olasz és brit támogatás miatt. Benes javaslatára Állandó Tanácsot hoznák létre, amely koordinálni hivatott a há­rom ország külpolitikáját. Varsóban viszont Pilsudski marsall a kormány és vezérkar közös tanácskozásán teszi föl a kérdést: van-e még valami értéke a francia szövetségnek? A határozat: sürgősen közeledni kell Németországhoz. Budapestet októberben éri el a nyár óta tomboló yoyoláz. Bálint György egész cikkecskét szentel a témának: „Most két fafcoironggal játszanak Nyugat- Európában. A két kis korongot egészen rövid fadarabka tartja össze és madzag van köréje csavarva. Az emberek ujjúkat bedugják a madzag végén levő hu­rokba, elengedik a korongot, és mikor már majdnem teljesen legömbölyödött a zsinegről, kissé megrántják ujjúkkal a zsineget, 'és a korong ismét visszagoim- bolyodik... Kár volna túlságosan nagyiképű, mélyreható következtetéseket le­vonni egy ilyen tbmegjárvánnyá növekedő játékdivatból, de tagadhatatlan, hogy az emberekre jellemző, mivel játszanak és hogyan... Egypár .évvel ez­előtt hol pszichoanalízissel, hol grafológiával szórakoztak minden jobb társa­ságban ... Később már csak bridzseztek, ami lényegesen felületesebb, de sok­kal őszintébb és képességeikhez mértebb szórakozás volt — most pedig yoyóz- nak. Valószínű, hogy a yoyo hamarosan háttérbe szorítja a bridzset, mint áhogy a bridzs végzett a ödipusz-fcomplexummal... Nyilván jelent valamit, hogy szakállas ügyvédek és komoly borkereskedők izgatott mosollyal, mad­zagra kötött fadarabkákat ugráltatnak a kisujjukon. Nyilván elragadtatott, ma­kogó hangokat is hallatnak hozzá, és ismét gyermeknek érzik magukat... Né­hány évvel ezelőtt még megpróbálták volna kianalizálni magukból, hogy miért akarnak megint kisdedekké válni; most már nem is gondolnak ilyesmire, nyil­ván nem gondolnak semmire, csak elragadtatott arccal yoyóznaík.” December 25-én a pápa rádiószózatot intéz a világhoz: legyen az 1983-as esztendő a megegyezés esztendeje! És valóban: kilenc nappal később, 19,33. január 4-én, Schröder bankár kölni házában létrejön az első megegyezés — Hitler, von Papén és a német nagytőke képviselői között. 143

Next

/
Oldalképek
Tartalom