Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 2. szám - Száraz György: A tábornok XXXIII. (életrajzi esszé)

csak addig mehet el, ameddig Bethlen engedi. Diktatúrát nem kap a kezébe, fel kell őrlődnie... Az újságíró kérdésére, hogy aztán megint Bethlen következik-e, ez a válasz: „Nem. Egy év múlva KIebelsberg-kortmány következik.”

Klebe lsbergnek nem adatott meg, hogy csalódjék reményeiben: pár nappal a beszélgetés után, október lil-én meghal.

Gömbös épp e napon tartja bemutatkozó beszédét a Parlamentben. Hangsúlyozza, hogy céljának tekinti „a munka és tőke közötti viszony kiegyensúlyozását, a társadalmi osztályok közötti mesterséges válaszfalak lerombolását”; óvatosan jelzi, hogy „a tőke részéről bizonyos elhatározásokra van szükség”, majd „lélekharangot kondit” a szociáldemokrácia fölött, hisz féltett szándéka „a munkásság beillesztése a nemzeti társadalomba”. Tiltakozik a „diktatórikus hajlamok” vádja ellen: „Olyan hatalom nekem sohasem kellett, amely nem a lelkeken nyugszik.”

Bethlen szokott helyén, az első sorban hallgatja, hogyan ítéli el egykori minisztere az előző rendszert, amely „nem vette észre az élet fejlődését”; arca akkor is rezzenéstelen, amikor elhangzik az utolsó kinyilatkoztatás: „Ambícióm, hogy a nemzet vezére legyek.”

Nemsokára, a hónap végén ünnepli majd a hivatalos Olaszország a fasizmus 10 éves jubileumát. Erre az alkalomra kerül kiadásra Bállá Ignác könyve: A Duce és a dolgozó Itália. Lelkes előszót nem kisebb személyiség írt hozzá, mint az „élet fejlődése” iránt mindig fogékony idős „íróifejedelem”, Herczeg Ferenc.

Így ír Mussoliniról:

„A földgömböt lakó másfélmilliárd ember közül ma bizonyára ő a legérdekesebb egyéniség. Amióta elmerült a láthatáron egy másik nagy olasz Selfmademan, Bonaparte gránitprofilja, azóta ő az, aki mint az akaraterő elképesztő szikiahegye emelkedett legmagasabbra a tömegek feje fölött.”

De igazából a dicshimnusznak egy másik részlete érdekes: megtudhatjuk belőle, hogyan is kell értelmezni a „leikeiken nyugvó hatalmat”. íme:

„Csodálatos fizikai és erkölcsi bátorsággal kiragadta az olasz hajó kor- mányrúdját egy fáradt bürokrácia kezéből és birtokába vette az ifjú Itália nevében. Megtalálta a módját annak, hogy az állam a polgárok magánügye legyen ... Hogy 'elérje célját, a királyi trón mellett kivételes és 'hallatlan hatalmi pozíciót épített ki magának, de erről az acélvárról mindenki tudja, hogy az nem egy ember, hanem egy nagy nép érdekeit védelmezi.”

Csak a miniszterelnöki kinevezés után derül ki, hogy a „pojáca” Gömbös milyen alaposan felkészült a hatalomra: ő és szűk vezérkara pontosan kidolgozott terv szerint cselekszik, hihetetlen gyorsasággal látnak hozzá a közvélemény „megdolgozásához”.

Felfüggesztik a gyülekezési tilalmát, leszállítják a szénárakat. Gömbös felhívásban inti belátásra a munkaadókat, pénzügyminisztere az ínségesek hathatós megsegítéséről nyilatkozik. Megjelenik az új gazdavédelmi rendelet, amely egy évvel hosszabbítja meg a fizetési könnyítéseket.

De mindennek koronája az október 26-án meghirdetett, 95 pontból álló Nemzeti Miunkaterv: földreform, adóreform, titkos választójog, újjászervezett közigazgatás és népérdekű kultúrpolitika; olcsó hitelek, agrárpiacok, a mező- gazdasági adósságok rendezése, munkaalkalmak teremtése... Minden van ebben, mint a Mikulás zsákjában; s valóban kecsegtető Károlyi Gyula kormányának tétova programtalansága után.

Gömbös csatlósa, az újságíró Rajniss Ferenc egy vitaülésen kijelenti, hogy

140