Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 12. szám - Dercsényi Dezső: Műemlékvédelmünk megújhodása

noha könyvárusi forgalomba aligha került, természetesen széles köriben ismertté vált.

A kritika vegyes érzelmekkel fogadta. Kardos Tibor a Dáárdumfoan írt róla természetesen elismerően, hiszen, mint említettem, ez volt a Könyvbarátok folyóirata. Radocsay Dénes a Magyar Szemlében ismertette, Joó Tibor pedig (közel oldalas cikket írt a Magyar Nemzetben, a Magyar Könyvszemléiben Berkovdts Ilona, az Olasz Szemlében Remigo Plan, de ezek általában alisimerők, tehát nincs értelme közölni, annál kevésbé, mert szerzőik barátaim, kollégáim voltak, .az egy o'lasz kivételével, akit nem ismertem. Annál inkább Sárkány Oszkár (aki ugyancsak kollégám volt a Széchényi Könyvtárban) az Ország útja c. folyóiratban szigorú kritikájában alighanem joggal kifogásolta, hogy az anyagból nem támadt fel a kor s ha az emberről akarunk megtudni valamit, inkább a Toldiit vesszük ©lő. 'Az író fölött diadalmaskodott a művészrttörtiénész — ínja rezignáltam. Hasonlóan szigorúan bírál Tolnai Gábor is a Magyar Csillagban, megemlítve, hogy a Huizingara való hivatkozás puszta szólam, tartalmatlan álázatossági forrna, a szerző nem is akar más nyújtani, mint művészettörténeti szaktanulmányt. Bevallom őszintén, ma sem értem, miért volt ez a törekvés kárhozatos.

Nyilván a nagy példiányszáim, a fényes kiállítás okozta, 'hogy a nagyközönség — amennyiben a hozzám eljutott híreik Igazak voltak — elismeréssel fogadta a művet. A fogadtatás koronáját a Magyar Tudományos Akadémia tette fél, amelynek bírálóbizottsága az 1939—41-es évek művészettörténeti műveit áttekintve, könyvemnek ítélte a Kornfeld jutalmat. Megválthatom őszintén, tudtam ugyan a jutalomról, de nem is gondoltam, hogy nekem ítélik. GereMich Tiborról írt megemlékezésemben (Életünk 1980) megírtam, hogy inéki köszönhetem ezt az elismerést, die azt is megemlítettem, hogy művem elsősorban egyik kollégám jutalomra javasolt könyvének ettől való elütése 'Céljából használta fel. (Az általa szerkesztett Szópművészét c. fo- falyóirat még ismertetést sem közölt a könyvről. Amikor a Kornfeld-jutalmat megkaptam (több volt, mint a különben tisztes írói honorárium) s még utána is kiegészítették fimert rosszul számolták a kamatokat), már nagyon sötétre borult és ég fejünk felett. Barátaim, társaságom, de otthoni neveltetésem miatt is nem volt kétségem, ismét a rossz oldalon állunk: a háború, melyet az ország népe aligha akart, elveszett.

1312