Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 12. szám - Mándy Stefánia: Bálint Endre összegyűjtött lélegzetvételei

gedettséget, élámulást és ömfeledtséget.” És ma a montázsok korszakáról így szól az analógia: „Valójában az én kulcsom: a papírvágó ollóm, amivel mindenféle színes és fekete-fehér matt fényképeket vagdosok összevissza, mint egy haszontalan gyermek, aki örömét leli vandál játékában.”

A játék kerül centrumba hát, noha ez az álomjáték élet és halál határmezsgyéjén folyik. Nem a betegségre gondolok itt (amiről óhatatlanul oly gyakran szó esik). Ellenkezőleg: a fotómontázsok egyik fő motívuma éppen az a paradox salto mortal^, amely oly sokszor zuhanás közben a szemünk előtt változik át lebegéssé. Ezek azok az alakzatok, amelyek aztán majd repülésbe lendülnek át és ilyenkor mindig újra tanúi vagyunk a metamorfózisnak: miiképpen fordítja a kettős előjelű képi gondolat magasrepüléssé a létre annyiszor katasztrofális gravitációt. „Nappali álmaimat az akaratom és képzeletem mozgása egy olló és papírragasztó segítségével emeli ki a közömbösség fagyott árkaiból.”

Így illusztrálja Bálint Endre írott montázsait a velük párhuzamosan folyó, de aktívabb időszakokból származó képmontázsok munkamódszere. És így értendő az írott, illetve a valóságos képekké konstruált montázsok rokon volta, de különbözősége is. Amikor erejéből képalkotásra futotta, nem igen írt — amikor írt, többnyire csak a tollat használta. Sőt sokszor még eszmei értelemben is letette az ollót. Az ember nem nyirbálhatja meg emlékezőtehetségémek iramba áradatát — vallja kimondatlanul .is a szerző. Hiszen közlendőit mindjárt az első oldalakon ezzel a mondattal vezeti be:, „Kinyitottam az ajtót, hogy a múlt besétáljon az emlékezés előszobájába.”

Igen, ezek az emlékezések éppen arra szolgálnák, hogy a levegő oda is be tudjon áramlani, ahol szűkülni látszik az élet tere. Ezért nevezhetjük ezt a színes sorsszámadást Bálint Endre összegyűjtött lélegzetvételeinek. Friss levegő tör be az egymásra préselődő létrétegek rései közé. És így nagy tágasság keletkezik hirtelen. Terek nyílnak, labdák süvítenek, kifényesednek a gyerekkor annyiszor megszenvedett ünneppercei, pofonok csattanása közepette Vitéz László rikkant fel a vursliibódé- ból, az a később Jákov.its áltál hazamenekített ősireliikvia, amelyből évtizedek múltán újra feltámadt a bábszínház gyerekek közt otthont vert halhatatlan Hendje.

1295