Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 12. szám - Ratkó József: Segítsd a királyt! (dráma)
Isten így határozott. Tudtomra adta: amit én kevély munkának véltem, semmi ő előtte. Későn, de értem immár: jó 'királyt sokaság nevel — egy ember soha. Ne vesztegess rám több szót. Elmegyek. Nem iháigy ellennem Isten és világ munkátlanul. Baj és íjaj mindenütt van — elcsitítani — arra 'jó leszek tán. ISTVÁN Enyém csdtítsd! FŐPAP Megvagy te nélkülem! Kérd meg atyácskát, megsegít, szeret. ISTVÁN Ő is, mint minden ember, meghalandó, s meglásd: hamar hall. Gyűlölöd, ugye? Ártalmatlan és ártatlan pedig! Amit viselt, annak már vége van, elmúlt s lassan elillan a fejekből. FŐPAP Kár! ISTVÁN Kár? S ezt te mondod, püspök úr, aki tűzzél-vassal us zu Ital ellene, gyűrve-gyötörve engem is, hogy űzzem pogány hite s regéinek miatta?! FŐPAP Tévedtem, király! S bánom, hogy a hit s tisztem, amit viseltem, oly soká visszatartott szót .váltanom vele. Esztendők hosszán gyűlöltem, igen, s italán gyűlölném holtomiglan is, ha elmúlt éjjel össze nem jövünk. Pogány, de Istent ismeri. Okos. Amit mondogat, nem száraz beszéd. Álmélikodtató szavakkal tanít. ISTVÁN Te is, de későn. Ha rád hallgatok, volna kiről beszélnünk? FŐPAP Te király vagy, s tiéd a gond, hogy mit hogyan teszel. Én csupán szóival szolgálok neked, hitem szerinti szóval. S te cselekszel ország s világnak állása szerint. ISTVÁN S (hited szerint javaslód Qrseolót? FŐPAP Igen. ISTVÁN S ha tévedsz? FŐPAP Én tévedhetek, István, te nem! Ország és népe bánnák. ISTVÁN Későn .tanítasz! Volna mit pedig! FŐPAP Kemény szavam ha volt hozzád, felejtsd el — aggodalom diktálta, nem harag! Isten megáldjon! ISTVÁN Ne siess, atyám! Gyónná szeretnék — nem tagadhatod meg! FŐPAP Jó hit mondatja vélem: nincsenek nagy vétkeid. Krisztus parancsait megtartottad, szolgáltad Őt serényen. Engedj el, király! Korán indulok. (miközben ezt mondja, István letérdel és kezét imára emelve mondja) ISTVÁN Gyónom, atyám, Isten helyett neked, hogy telkemet halálos bűnök terhelik. Vétkeztem szóban, tettben, gondolatban. FŐPAP Hallgass! ISTVÁN Halált gondoltam Őrá, aki él, lázadoztam végzésének miatta; fiam holtáért káromoltam Őt, pereltem én, a semmi, ellene! FŐPAP Hallgass, király, Hazugság bűne rajtad! Mintha tanultad volna, úgy hazudsz! ISTVÁN Ki merne itt hazudni egy-fia, egy-halott fia sírjának tövében? Gyónom, atyám, Isten helyett neked — lelkemhez és karomhoz vér tapad; megvettem Koppány s Ajtony életét. Német s magyar vitézeim kezével ölögetve uralltam nyájaimat. Hatalmaskodva, szeretetlenül bántam velük, kik enyéim pedig! Fiat atyjára küldtem — Krisztusért. És loptam is. Megloptam véreim; természetükből semmi ztem ki őket, elforgattam a múlt időt előlük, megvontam szájuktól az éneket! Ahány kimetszett nyelv — megannyi vétek! Ahány lecsapott kézfej — annyi bűn! FŐPAP 1248
