Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 12. szám - Ratkó József: Segítsd a királyt! (dráma)
ISTVÁN Fiam, barátom! (sírva fakad) VÁSZOLY Férfi vagy s .szipogsz?! ISTVÁN így ''kelle látnom annyi év után! VÁSZOLY Miit vesztettél ite rajtam? Mit siratsz? Gúnyolsz a könnyeiddel? Űj szokás! Bajortól vetted, paptól? Décse úr, vedd öllbe, mingasd — hátha abbahagyná! Asszony ha rí, tűröm — de ez király, s amíg ismertem, férfi volt s vitéz, harcon forgó, kemény természetű, ki szemtől szembe, nem sunyítva küzd. DÉCSE Ne hagyd, hogy elméd megvegye a düh! VÁSZOLY Tűrő ibáróimnak vélsz engem te is?! Ez itt a látást vette tőlem el! ISTVÁN Lelkemre, Vászoly, semmi részem ebben! VÁSZOLY Lelket az ördög szellentett beléd, s büdös vagy attól! Nem látlak, király — maradj némán, s orrommal megtalállak! Bűzlik a szád a gondolt szótól is! CSETE A király vétlen, Vászoly úr! VÁSZOLY Ki szólt? A hang Csetéé. CSETE Ügy van! A ikiirályt felette rút szavakkal illeted, s méltatlanul, mert jó úr, jó király! S ügyedben nem ihazud! VÁSZOLY Dicsérd csak két pofára! Arcába mondd: nem gyilkos, nem sunyi, nem hitszegő, és nem gyalázatos; bűne mákszemnyi nincs — tökéletes; s ha nem pirul még, tedd hozzá: inem álnok, nem ördögöktől biztatott iator! Szólítsd égi úrnak! [Együgyű szó, amit emberről szokás mondani, nem illik hozzá — mézes szóval udvarold, magasztald, s hamar megtetszik magának! CSETE Szellő amit beszélsz! ISTVÁN A fájdalom eszedet vette, Vászoly! Azt hiszed, tűrném a mocskot, amit ejtegetsz rám, vesztésedet ha én 'parancsolom?! Ide hivatlak akkor? Gúnyolódsz, mert megsiratlak. Emberé a sírás ... VÁSZOLY öltél te már különbet, s nem szipogtál! ISTVÁN Öltem, igen! Mert mindig ölni kell, ha száz életet nyerhetni egy halálon! VÁSZOLY Rajtam mit .nyertél?! ISTVÁN ■ Vesztettem, fiam. Elküldtem érted a haláünapon, jönnél hamar s légy első emberem! VÁSZOLY Király, hazudsz! Füst árán adsz szelet. Első embered én?! Bajorjaid tanácslaftára tán? — Te gúnyolódsz, te most gyönyörködsz kínjaimban, István, siralmam néked kéjül tartatok! Maradna (bár egy férfi -mag zato m, kit el nem oltasz, az bízvást megöl s megtapossa helyettem sírodat! ZERÉND Ej, Vászoly .úr! Napnál világosabb: a király vétlen! VÁSZOLY Néked világos, nekem éjsötét. Az én szememnek immár nem virrad s nem alkonyul... ISTVÁN Halóit fiiamra esküszöm! VÁSZOLY Csepp víz az esküd — nagy tüzet nem olt. Ez a vitéz az úton győzködött, szemem világát más oltatta ki. De az a másik azt sziszegte, ocsmány szóval tetézve: Köszönd a királynak! Csak ezért jöttem. Décse úr, .urak, ébráljátok meg arcát és szemét, színt ,vált-e, hallván: Köszönöm, király! Köszönöm, király! DÉCSE Hagyd abba, testvér! Könnyel küszködik. 1237
