Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 12. szám - Ratkó József: Segítsd a királyt! (dráma)
Válaszit világumtul zsidó, fi odúim túl, ézes örömemtül. Ó én ézes urodum, eggyen dggy fi odúim, síiiró ainyiát tetoüniased, búábelől kiinyiúhadd. Sziemem könyvel árad, ón j unihum Ihútál fárad, te vérűd hullottya, ón junihiúm olölolttya. Világ világa, virágnak (virága, keserűen kín za túl, vos szegekkel veretül Ö nekem, én fiiam, ézes mézül, szégyenül szépségűd, véred buli vízül. Siralmam, fuhászatom tartatik híj ül, én junlhumnak Ibel ibúa ki soha nem ihűl. S rendre ez áll a másik Iboton is. FŐPAP Fiiam, (bocsásd ímeg előbbi szavam. Nem vagy (hazug. A (büntetés csapott be. Engedj ímeg, s add e vesszőket nekem. Szent vízzel megfürösztöm, ráibeszem a (kereszt jelét. Amit műveltél vala, becses a mű, szeretlek (érte. Bár Róma nyelvén a metrum kényesebb; emebben itt nagyobb a fájdalom. Hallgasd csak, ami nálad így megyen: Sirolmom, fuhászatom tartatik ikiíijül, én juinihuimnak (bel Ibúa ikd soha nem hűl. — nálunk a (metrum másképpen veti: Gemitus, suspiria, lacriimeque foris, vulneris indicia, sunt dinteiiards Bocsáss meg, fiam. Bűnösöd vagyak. Sokallottam vétkedet. Most keveslem. ZERÉND Nehogy kiimosd a (bűntől! Ez regölt ám! CSETE Regöltem, igen. Úti kenyeret s szállást szolgáltam meg vele. Gyimes messze esik s aranyaim nem vala. ISTVÁN Miért indultál útnak, mondd, fiam. CSETE Szülötte-fföldem szólongat haza, kicsi bugám, anyáim s testvéreim. S öregszülléim, pogány atyáim dombjai. Itt elvégeztem föltett dolgomat: botokra írtam minden új regét messzi földünkről amit hoztatok; megszólaltattam minden igricet — a mutatott szót el kellett tanulnom, mert igen sok van immár nyelve nélkül! S ám, botra írva ötszáz gazdag év! Add vissza, király, hadd vigyem haza. ISTVÁN S ha itt maradnál? Írhatnád magyarrá szent énekeink javait. Gazdagon jutalmaználak! CSETE Mit nyernél vele? ISTVÁN Megértené a szent szót a tudatlan, papjával együtt énekelne mind, s Isten házától el nem őgyelegne. CSETE Ne tartóztass fel, István úr! Ahol énektudótól eltiltják a szót s nyelvét metszik — meglenni nem tudok. Ez a nagyúr ítélt a te nevedben. Most ítélj meg ite — Isten szent nevében! ISTVÁN Figyelmezzetek, urak! Él a törvény. Pető fiát fölmentem, nem vétkezett. Eltiltalak, Zerénd, az igricektől. Gyújtsd össze, akik szerte kóborolnak, s küldd udvaromba. Hebehurgya vagy. — Törvényit ezután én teszek felettük. Neked, fiam, új nyelvet nem tudok adni, Zerénd megváltja húsz arannyal, s holtig való tartással kézfejed. Eredj békén s vidd énekeidet. Csete úr, kérlek, szájazd össze botjait! A törvénynapnak vége. Elmehettek. 1235
