Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 12. szám - Ratkó József: Segítsd a királyt! (dráma)
ZERÉND Ifjú vagyok s tudatlan. Adj tanácsot, hogyan Ismerjem föl az igrioet, ha hallgat — mert úgy nem különbözik. Nem szorult belém papjaid szimatja, ők megorrontják bárkiben az ördögöt. Vitézem egy se, 'ők hoztak elém énektudót vagy százat, s követelték: fápessam ki, de tüstént, nyelveiket. Bizonyságul az ördögszag elég? S — Isten (hatalmas úr — megmondanád, miiképpen síéntii egy sémim icske énék? ISTVÁN Erről, Zerénd úr, nem 'kérdeztelek. Ha van szavad még fontos, fogd rövidre. ZERÉND Jól van király. Ifjú vagyok s tudatlan. A bűnt sem értem, a fbűnöst sem értem. Tűnődtem pedig eleget: miiért reg ölnek, ha nyelvök veszíthetik? Ez a pogány itt négy esztendeje keveredett az igrieek közé, s fába rótta a dalt. Most nyelve nincs, de ne gondold róla, hogy veszélytelen. Dúdolni tud még! — imliit tegyék vele? Törvényed erről nem intézkedik. Elkoboztam beszélő botjait, mindegyiken egy énekecske van rovással írva. lnne, átadom. (Csete érkezik) 2. jelenet CSETE Hívtál, jó 'uraim. Parancsolj velem. ISTVÁN Ez a ijó emlber ágnic, nyelve nincs, kézzel Ibeszél. Add értésünkre — mit. (Pető fia mutogatni kezd, Csete „fordítja”.) CSETE Kérdezted az imént, hogy ki vagyok s honnan való. Csángó vágyóik. Ahogy te mondanád, fekete magyar — a messzi Gyimesből. Akikor született atyám, Pető szerint, amikor Géza fejedelem úr — Isten nyugtassa — meghalt. Kicsi gyermek valék még, hogy földünkre seregeddel betörtél, király, s jó atyámat amiért dacolni mer-t a keresztényi hittel, meg vakították 'bősz vitézeid. S ő, ki eladdig jó vadász vala s erdőóvó — hogy élésünk legyen, elővevé 'beszélő botjait, s ujja bögyével addig nézegette, baibrálgatta, becézte napra nap, míg sorra rendre meg nem szólalt mindegyik. S akkor kettecskén bejártuk Gyimest, ő énekelt, én lépteit vigyáztam. ISTVÁN Koldultatok. CSETE Ügy van, király. Húgom s öces-edm éhét megcsltítani. ISTVÁN S hogy lettél igric? CSETE Igric nem vagyok, noha atyámtól bármit elregélek. Énékvivőnek mondhatsz vagy deáknak, aki 'ónéket magyarul jegyez. ISTVÁN Tartsunk rendet a szóban. Ezt nem értem. Regölni tudsz, de igric mégse vagy. Énekkel futkosol? Honnan s hová? Kinek hozod-viszed az éneket? S ki bízott rád ily furcsa hivatalt? (Csetéhez) Fiam, figyelmezz jobban! CSETE Embered jól mondja, amit kezemmel beszélek. Nyolc esztendőkig hallgattam atyám énekszavát, és megvilágosult, életre kelt az elhagyott idő. Láttam, mint téged, minden eleinket, ahogy öleltek, öltek, vdgadoztak, megjajgatták a holtat. S láttam én, mintha magam is jártam volna ott, a messzi föld hegy-völgyeit, lapályát, ahonnan jöttünk ötszáz év előtt. FŐPAP Ördög tévesztett meg, ily képeket, mert pogány vagy, szemednek ő vetít. CSETE Tévedsz, uram. Az ördög-veitette látókép mindent fordítva mutat. S a múlt idő nem délibáb, az jön velünk, ördöghöz, égi hithez kötve nincs, egy földhöz inkább, egy-természetű nemzetségekhez inkább, akik között rokon a szó s rokon a lé'le'k is. 1233
