Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 11. szám - Endrődi Szabó Ernő: A körülírt hiány (Bábel tornyán - az Echinox antológiája)
ENDRÖDI SZABÖ ERNŐ A körülírt hiány BABEL TORNYÁN — VÁLOGATÁS AZ EGHINOX MUNKATÁRSAINAK ÍRÁSAIBÓL Ha egy idestova másfél évtizede működő folyóirat szálmára lehetőség adódik, hogy önportréját elkészíthesse, ez csakis a számvetés, az összegzés természetes igényével történhet. Különösein fontos ez a romániai és bármely magyar nemzetiség lapja, így tehát az Echinox esetéiben is. Magaim is az összegző önértékelés kötetszervező szempontját kerestem a könyvben, az Echinox milyenségét meghatározó, összképpé rendezett karakteres jegyek fölmutatását vártam s azt gondolom, hogy ez az igényem nem volt egyedi. Mielőtt azonban az elvárás és megvalósítás összevetése megtörténnék, elkerülhetetlenül szükséges számbavenni, melyek azok a markáns vonások, amelyek a szóibanforgó lap sajátos arculatát, összetéveszthetetlen atmoszféráját megadják, s amelyekhez képest az általánosnak nevezhető Kelet-európai (irodalmi-iművészéti-ielméleti) fo- lyóiratprofiiok többsége jellegtelen halmaznak tűnik! Úgy hiszem, választ az Echinox feladat- és szerepkörének tüzetesebb vizsgálata adhat. Ezt (meghatározva ugyanis kitűnik, hogy jeQlegegyüttesnőd vagy legalábbis kettős jellegről beszélhetünk, amit látens és manifeszt funkcióikként, illetve ezekhez utalható tartalmakként jelölhetünk meg. A két feladatkör együttes, egymást átható jelenléte-betöltése involválja azokat az egyéni vonásokat, amelyek összességét — csekélyke túlzással — Echinox-jelenségként vagy Echinox-szellemiségként határozhatunk meg, és amelyet a gyakori i(imert egyetemi lapról van szó) szükségszerű szerkesztőségváltozás, azaz az Echinox történetének egyik szakasza sem másított meg lényegesen. Egyfelől tehát egy, az európai tudományosság progresszív vonulatainak irányába tájékozódó, a hivatalos ideológia torzításainak (torzulásainak kiküszöbölését célzó kritikai alapállás, illetve e kritikai attitűd gondolati és etikai tisztaságánák megteremtésére törekvő, ekként annak filozófiai „bázisát” biztosító elméleti tevékenység — egyszóval a műhely szerepköre —, másfelől egy nagyon is gyakorlati, nemzedéknevelő és indító szerepkör párhuzamos betöltéséről van szó. Másképpen: az Echinox a látens funkció tekintetében az „Itt és mást!” ibretteri igazságának — vagyis az akkor és ott lehetséges és énvényrejuttaitható egyén-, humánum-, magatartás-, és cselekvéselmélet, összefoglaló néven a „megmaradáselmélet” alapkérdéseinek vizsgálatát — következetes teoretikus kimunkálását és továbbépítését vállalta magára, manifeszt funkcióját tekintve pedig publicitást biztosított — még ha rétagszintűt is — az újszerű, európai horizontot célozó irodalmi törekvéseknek, ami egyúttal egy bizonyos szerzői kör rendszeres szerepeltetését is jelentette, melynek tagjai — versírók és „esszéisták” egyaránt — nyíltan szakítottak a könnyen artikulálható tömegkultúrával, s elsődleges feladatuknak az adott társadalom 'teljes szemiotikái rendszerének kritikai átértékelését tekintették. Ezek után bárki számára logikus a következtetés: a Bábel tornyán anyagának válogatási szempontja — már csak alcímének jelzése-jelentése miatt is — épp az előzőekben vázolt arculat (megmutatására törekedett. A szerkesztők (vagy mások?!) azonban másként gondolkodtak. Úgy tűnik, hogy nem sikerült (nem lehetett!?) eldönteni: valóban az Echinox „könyvét” kell megalkotni a Bábel tornyán (képében vagy csupán egy könyvet, amelyhez a folyóirat csakis a nevét, de nem lényegét adja. Ha a címben arra utaltam: a válogatás a hiány megvalósulása, alkkor — bármilyen képtelenül is hangozzék — erről a kiadványról elmondható, hogy a hiány hiánya. Ebben a föltehetően reprezentatívnak szánt kötetben legföljebb a nevek reprezentatívak. Nyomaiban sem lelem az önértékelés, a történeti elemzés és összegzés 12£)7
