Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 11. szám - Dercsényi Dezső: Műemlékvédelmünk megújhodása (emlékirat III.)
X rencsére emberéletben nem esett kár, hiszen ezekben a telek végén álló bódékban csak rövidebb ideig szoktak tartózkodni az ott megkönnyebbülni vágyók. (Krúdy Gyula szerint ezeknek a kis helyiségeknek a falán rendszerint Miksa császár kivégzését ábrázoló nyomatok voltak láthatok.) Kérték a MGB-ot, tegyen valamit a hasonló eseteik megismétlődése ellen. Tudvalevő, hogy Gerevich Tibort rendkívül szoros szálaik fűzték Esztergomihoz, úgy is, mint a magyar prímások székvárosaihoz. Csernoch János hercegprímás még 1916-ban megbízta őt a Keresztény Múzeum leltározásával, majd ikiállM’tásánalk felállításával. (Ez a rendezés, amely inkább tanulmányi raktárhoz volt hasonló, az ötvenes évek végéig állt.) Még jelentősebb volt azonban az a körülmény, hogy Ge- revich rendkívül sokait tett az anyag tudományos feldolgozásáért, amit hosszas itáliai gyakorlata, a krakkói Czartorysky képtár tudományos feldolgozása nagyban elősegített. Sőt ő volt az első, aki felismerte a középkori magyar képtábla festészet értékeit, mestereit, ö vezette be a szakirodálomfoa Kolozsvári Tamás, MS mester nevét és műveit. Néki köszönhető, hogy múzeum megvásárolta a San Marco gyűjteményt, amely főként iparművészeti tárgyakban volt gazdag (delfti vázák, más nemes porcelánok, elefántcsontok, nagy szelece és óragyűjtamény, a legutóbb helyreállított salzburgi kályha stb.). A legnagyobb tette alighanem az Ipolyi gyűjtemény megmentése volt. Ipolyi Arnold gyűjteményét a nagyváradi püspökségre hagyta, azzal a kikötéssel, hogy önálló Keresztény Múzeumot ikell belőle alakítani, ellenkező esetben legyen az esztergomi Keresztény Múzeumé. Noha a püspökség volt a magyarországiak között talán egyike a leggazdagabbnak, a múzeum felállítására nem került sor. Gerevich az előnyomuló román hadsereg elől 1919 januárjában a gyűjteményt Budapestre menekítette. Majd, mivel a románok a győztes jogán visszakövetelték, hosszas nemzetközi tárgyalás után érvényt szerezve a hagyatékozó végakaratának, Egry Aurél nemzetközi jogász segítségével megszerezte Esztergomnalk. Volt azonban az esztergomi kapcsolatnak imég egy — látni fogjuk az elkövetkezendőkből — nagy jelentőségű személyi vonatkozása. Itt ismerkedett meg Gere- vich Lépőid Antallal, Csernoch személyi .titkárával s kötött egy életre szóló barátságot. Le.pold, aki Csernoch halála után természetesen háttéribe szorult, már korábban is gondozta a Keresztény Múzeumot, foglalkozott történeti feutatásdklkal, jól ismerte Esztergom történetét és az arról szóló forrásokat. Az esztergomi bejelentés után Gereviah a helyszínre (küldte Lux Kálmánt, hogy erősítse meg a várfalakat. Nem adhatott vele nagyobb útravalót, hiszen a MOB egy évi javadalma ekkor 19 000 pengő volt, amelyet rendszerint már az év elején felosztottak. így 1934-ben is, amikor Gerevioh a MOB-ot átvette. Ennek elsőrendű célja nem is a sűrűn érkező segélykérések kielégítése volt, inkább az a gyakorlat, hogy a Bizottság tagjai által vezetett helyreállításokat illett kisebb-na- gyobb összegekkel támogatni. Miután 1956—1974 között Dümimerling Ödön tervei alapján az OMF valóiban elvégeztette a várfalak megerősítését és az házilagos kivitelezésiben, az akkord árakon 6 333 000 forintba került, f elmérhetjük, milyen reménytelen volt Lux Kálmán megbízatása. Alig nyúlt a várfalakhoz, hanem Lapold Antalra — ekkor már pre- látus kanonok — hallgatva ásatást kezdett az ún. Lipót bástyán. Az esztergomi várhegy déli fokán álló földbástya, neve után ítélve úgy gondoltuk, a török végleges kiűzetése után épült, még abban az időiben, amikor a megújuló balkáni támadástól félve a várakat, fenntartva hadd rendeltetésüket, megerősítették. A hegy fokán egy kis őrbódé állott, amely visszahelyezve ma is ott áll, jelezve az ásatások megindulása előtti szintet. Utólag könnyű igazat adni Lepoldnak, Luxnak, ez a pont érintetlennek látszott. Lépőid nékem ugyan azt mesélte, hogy őt az ott álló kút vezette nyomra, én inkább a terepadottságokat .vélem döntőnek, amelyet itt bolygatatlan terület jelzett. A lényeges azonban az volt, hogy Möller István szakvéleménye szerint a várfal peremén lévő kövek 'lehullását betonréteggel kell megakadályozni. 1190
