Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 11. szám - Varga Imre: Egy oldallevonat túloldalára, Védőm: a rettenet, Szonett: vége, mielőtt elkezdeném, Nem írok verset (versek)
Szonett: vége mielőtt elkezdeném Ez a sor itt éppen tizenegy szótag. A végéről indítom e verset — az helyett, amit már nem írtam meg. S így ahelyett, hogy tisztulna a kép, szó-előtti lesz a vers-födte tér: így szétválasztva pontosan négy strófa. Kérdés adódhat persze. Hogy minek pergetem vissza azt, amit még föl se? Aztán: hogy mért nem előre igyekszem? S hogy jó rím-e a szó ketté tör/ve? S hogyha kezdete nincs, lehet-e vége? S hogy lehet-e vége a kezdete? És hogy nincs-vers vajon lehet-e? Végül mégis megírtam. (Mondom félre). 1984. augusztus 7. Nem írok verset Szószerintiség és álom. Ami a kettő között, nem érdekel a vers. Makkok koppannak az udvaron odakint cirpelnek a tücskök és tévé dohog a folyosó-végi teremben. Tudom, ebből lehet följegyzés-töredék, alvást indító egyértelműség, de vers nem. Vers sosem. Sikonda 1983. aug. 24. 1124
