Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 10. szám - Gyurácz Ferenc: Zeley László: A pillanat fogságában
GYURÁCZ FERENC Zeley László: A pillanat fogságában KOROK, TÁRSADALMAK, VÁLSÁGOK ÉS AZ EMBER Nemzeti kultúránk hagyományos elméletellenességét két folyamat rendítette meg az elmúlt évtizedekben. Az egyik a társadalmi változások része és következménye, elemei többek közt a hagyományos közösségek felbomlása, a vallásos létértelmezés és gyakorlat körének szűkülése, a nyers anyagi érdekközpontúság sivár gyakorlatának ránovése az új eszmény-állító törekvéseikre, a deviáns viselkedésformák terjedése stb. Mindezen jelenségek a ,/metafizikai éhség” kínzó érzetét keltették föl (ia szó táplálkozási értelmében immár jóllakott) emberek százezreiben, az értelmiséget pedig fogékonyabbá tették az elméleti kérdések iránt. A másik folyamat szűkebb értelemben szellemi jelegű volt, s nagyjából a magyar filozófia újább fejlődésével azonosítható. Filozófiánk európai rangú csoportosulásokban kristályosodott ki (Lukácsiskola, Bretter tanítványainak köre), s a korábbi légüres térből kitörve megtalálta a közép-európai és magyar valósággal való kapcsolódási pontokat. E két, egymással párhuzamos folyamat eredményeként megnövekedett a különféle világnézetek iránti érdeklődés, s megnőtt a filozófiai ismeretterjesztés szerepe és felelőssége is. Zeley László szerkesztő-riporter most kötetté szervezett rádiós-beszélgetései tehát széles körű igényt elégíthetnek ki. Amint azt már a rádióadások nagy visszhangja elárulta, a szerkesztő jól mérte fel az érdeklődés irányait, és sikerült megoldania az ismeretterjesztés nagy feladatát: a teoretikus és a hétköznapi tudat közötti közvetítést is. Nagy segítségére voltak ebben beszélgetőpartnerei, akik közt a mai magyarországi filozófia kitűnőségein kívül találunk ,két teológust, egy-egy irodalomtudóst, pszichiátert és pszichológust. S noha egyetérthetünk az előszót író Poszler Györggyé 1, hogy a kötet fő sajátossága a kérdések föltevése, nem pedig a megválaszolásuk, az is nyilvánvalónak látszik, hogy a kérdések összeválogatása és tárgyalása összességében a marxista racionalizmus pozícióinak erősítésére irányul. Három témacsoportot különíthetünk el. Az első négy beszélgetés laza egységet alkot, egy-egy széles témakört foglal össze. A tudat mibenlétéről szóló ismeretelmélet és ontológia szoros egységét hangsúlyozza, mert a tudat történeti változásai nem érthetők meg a lét történeti változásainak megértése nélkül. A hagyományok és a jelen kapcsolatáról beszélgető tudósok az illúziók nélküli nemzeti önvizsgálatra ösztönöznek, s társadalmunk némely negatívnak tartott jelenségét — a sznobizmust, a partikuláris múltkeresést — az elmagányosodással hozzák összefüggésbe. Igaz, ennek okaira nem térnek ki, s a nemzeti önbírálat mellett a nemzeti önbecsülés fontosságát figyelmen kívül hagyják. Még számos ingatag megállapítást emelhetnénk ki, de ez talán azzal magyarázható, hogy az elvi disputa a kötetben itt hatol legközelebb a hazai valóságban észlelt konkrétumokig. Ezeknek pedig sokféle értelmezése lehetséges ma még. A Korkép és kórkép a filozófiában oíirnű beszélgetés rövid tanulsága az lehet, hogy a végső kérdések iránt megnövekedett érdeklődést a filozófia akikor elégítheti ki, ha alaptudománnyá válik (Buda Béla), a szaktudományokkal ellentétben a létezővel mint egésszel foglalkozik, s nagyobb súlyt helyez az etikai ’kérdésekre (Nyíri Tamás), a materializmus és az idealizmus ellentétét pedig nem túlozza el (Lendvai L. Ferenc). Ismereteink természetéről szólva a beszélgetők a tudományfilozófia XX. századi kibontakozásáról, mindennapi és tudományos nyelv távolodásáról, s ezzel kapcsolatban az ismeretterjesztés problémájáról érte1110
