Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 10. szám - Albert Mária: "Itthon vagyunk a helyünkön" - interjú Petró János karmesterrel, a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar főzeneigazgatójával

Kénytelenek vagyunk csak a kiemelkedő jelentőségű dátumokra hivatkozni, pedig tulajdonképpen épp a hétköznapok, a folyamatosság szolgálja legjobban a fejlődést. 1945 után Szombathely státusa kényessé vált, hisz határváros volt. Emlékszem, a vonaton utazónak igazolnia kellett magát, a belvárosban katonák helyettesítették a forgalomirányító rendőröket, egy kissé minden tekintetben izolálódott a város. A zeneélet azonban kisebb megalkuvásokkal tovább fejlődött. 1950 megint meghatározó évszám.

Az előbb említett hagyományt, erős tantestület összehívását léte zott folytatni Lend- vai Ernő 'és Tusa (Erzsébet. Lendvai páratlan felkészültségű zenetudós, Tusa pompás pianista. Körülöttük újra felizzott mindem. Lendvái itt alapozta meg Bartók kutatásait, Tusa pedig, azt hiszem, ekkor dolgozta ki ismeretterjesztő és pedagógiai metódusát. Miután 1954-ban áthelyezték őket Győrbe, bizonyos értelemben légüres tér keletkezett, a koncertélet visszafejlődött. Jóllehet a szerényebb (képességű „szállón” 'muzsikusóktól Lendvai embertelenül sokat követelt, de iszonyatos gyötrelmek árán — ha túl sok pesti kisegítővel is — mégis csak betanította a Bartók Divertimentót vagy a Táncszvitet. Akik utána maradtak vagy jöttek, nem voltak elég erős szervező egyéniségek egy zenekar életben tartásához. Az oktatás színvonala, a zeneiskola (megbecsülése azonban nem csokiként, és ennek az volt az egyik fő oka, hogy a városi, megyei vezetők iközött sok zeneszerető ember dolgozott. Tisztelettel 'emlékezem Meggyes János osztályvezetőre. (Több hangszeren játszott és a gyerekei is muzsikusok lettek.) Vagy az egyik tisztviselőre, Kiss Gyulára (nemrég imént nyugdíjba a Tanárképző Főiskoláról); bizony egy zeneiskolai évnyitó akikor úgy kezdődött, bogy a művelődési előadó leült a zongorához és eljátszotta a Mondschein szonáta első tételét. ..

Bevezethetjük a közelmúlt krónikáját. 1959-ben az ifjúsági házban vonószenekar alakul, majd zeneiskolai tanárok egészítik ki az együttest és 1962 februárjában egy sikeres Mozart—Haydn hangversennyel mutatkoznak be. Ettől kezdve rendszeresen közönség elé lép a még félhivatásos, félfüggetlen zenekar. 1975-ben megnyitják a Bartók termet, amely a most már profi Szombathelyi Szimfonikusok otthona, hanglemezfelvételekre, rádió- és tévé- közvetítésekre alkalmas központ. Több mint egy tucat hanglemezfelvétel készült el a zenekarral, a legjobb magyar szerzők komponálnak számukra, szívesen vezényli őket Ferencsik, Kobayashi Ken-Ichiro, Vásáry Tamás és Dmitrij Kitajenko. Ausztriában és Szlovákiában (Pozsony, Kassa) szinte állandóan vendégek, de hívják és visszahívják őket az NSZK-ba és Hollandiába is. Jóformán hagyománnyá vált, hogy a televíziós nemzetközi karmesterverseny elődöntőin velük muzsikálnak és 1980-ban rájuk szállt űz ugyancsak nemzetközi Bartók Szeminárium „örökös” házigazdasága. Ügy tetszik, mintha a zenekar fejlődése teljesen kiegyensúlyozott lenne, mintha a magyar zeneélet gyermekbetegségei itt nem jelentkeznének. Mintha a nagymúltú angol zenekarok demokratizmusát közelítené a belső struktúra.

A szombathelyi zenekar most nyolcvan fős, az ideális létszám kilencvenhat-száz lenne, mert akkor a fontosabb posztokon váltani tudnánk. A fcamarazien'élés, a tanítás plusz megterhelés, de ugyanolyan fontos, minit az elsődleges zenekari munka. Egyszerre két helyen fizikailag is képtelenség jelen lenni, ezért szükséges, hogy többen legyünk, mint aJhányan kiülnek a pódiumra. Majd húsz óve készült a zenekarról egy „progresszív fejlesztési terv”, (gyönyörű (kifejezés, jól megtanultam!) ami azért szólt ilyen huzamos időszakra, hogy senkit se terheljen, s mert hiába hirdetnénk mondjuk egyszerre tizenöt állásra próbajátékot, tapasztaljuk, hogy maximum két-három, hosszú távra megfelelő zenészt találná. Ezzel szemben régen nem 'kapunk létszám-fejlesztést, holott ma hét-tíz fővel több muzsikusra lenne szükségünk. Pécsett idén alakult a szimfonikus zenekar, tudatosan a szombathelyi mintára, de már kilencvenes létszámmal. Hozzájuk képest mi hátrányba kerültünk.

1097