Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 1. szám - Baránszky Jób László: Schéner Mihály vállalkozása (tanulmány)

Mint minden teljesítményiben két dolog volt benne lenyűgöző: a realizáció, a kivitel; az anyag, mesterek, megfelelő anyag, megfelelő mesterek kikeresése, előteremtése. — Azután meg az a dogmatizmustól mentes teljes szabadság, amely szuverénül bánik mindennel, nem szorítkozik egyáltalán valami etnográfiai illusztratív síkra: népi formák mellett rovarok, ízeltlábúak vázremekei csillogó fémben, mint a világ építményének röntgenképei, s a másik teremben három méter magas robot- gólem ,,Atrox”, izomtömbjei esztergályozott fából.

A trouvaille, a találat, ami a modern művészetben részben megoldásra váróan Gauguin óta ott kísért: az ősi, a primitív, a tudatalatti, a játékos, üde, töretlen, az emocionális megjelenítése a tudatos formálásban. Ez a modern művészet valameny- nyi stílusváltozatában tettenérhető vajúdás, amely talán leginkább Chagallnál jutott célhoz. — De Schéner polifóniájában az anyag nagyobb, s a népi s egyben a modern művészet szellemében, majdnem döntő szerepet játszik. Részben ebben rejlik stílusának lehiggadt, megnyugtató monumentalitása. Az anyagfunkció szerephez juttatása már a farost-táblalapokban, és már abban is széles skálában: vászon, olaj, bitumen, olaj-fedőpaszta; színes farost. — Majd a plasztikában: pácolt fa, égerfa-habhetőségeket: Juhász Ferenc, Barcsay Jenő, László Gyula, Nagy László, Somogyi Jósáéi s a történeti folyamatokat mindenkor mozgásukban érzékelő és értékelő Major Máté is — csupa súlyos név. Ami elragadó és egyben aggasztó is volt: a magyar élet, a magyar formavilág szinte egész skáláját felölelő nagyot akaró szándék. Az egyes alkotásokon, sőt magán a műalkotáson messze túlratörő szándék. A gyermekjátékoktól, a mézesbáboktól, a mindennapi használati tárgyaktól kezdve a népi képzelet, az irodalom, a mesevilág jellegzetes alakjain át Móricz Zsigmond és Medgyessy Ferenc statikájáig s azon túl Juhász Ferenc és Nagy László népi szürrealizmusáig — az egész levegőben lebegő magyar népi jelrendszer formákba, stílusba leszűrése. — Részben aggódva, részben mosolyogva lehetett ezt csak nézni, mint valami nyak- törő mutatványt, amit részben maga a művész is ilyeténként nézett: mázsás súlyokat pehelykönnyűként emelintve. Szakértő szem kellett hozzá, hogy valakinek imponálhasson.

87