Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 7. szám - Száraz György: A tábornok XXVIII. (életrajzi esszé)
lönböző, előbb még egymással is rivalizáló embert. Ilyeníéleképpen volt ez a Rajjk-per áldozataival s az 1950úben kivégzett tábornokokkal is. PáMfy és Sólyom csaknem egyszerre hagyják el a H o r bh y-h adls ereg et, együtt küzdenek 1944-ben. De PáMfy azután Debrecenbe megy, fontos beosztást kap az új hadseregben és gyorsan emelkedik; Sólyom László Budapesten marad', ő „csak” rendőr lesz, igaz, főkapitány. Amikor 1946-ban visszatérhet a katonai hivatáshoz, a „lépéshátrányt” már nem tudja behozni, pedig tartja magát olyan tehetséges tisztnek, mint PáMfy. Ingerültségét nem mindig palástolja: a vezérkari főnök környezetéből időnként gúnyos megjegyzések röppennek a miniszterhelyettes „sleppje” felé. De vannak másféle feszültségek is. Beleznay István, akit — Almásy Pál felmentő vallomása alapján — 1944-ben szabadon engedtek a Tartsay Vilmos lakásán letartóztatottak közül, tudja, hogy pusmogtak a háta mögött, amíg fény nem derült az igazi áruló — egy páncélos tiszt — személyére; a gyanakvást nehezen bocsátja meg az egykori baj társaknak. .Feszültségek, belső ellentétek: jó lehetőség mindez (bűnösségek elhitetésé- re, félelmek és gyanakvások oszlatására. De Farkas Mihály nemcsak azt tudhatja, hogy PáMfy és Sólyom között nem teljes az egyetértés, hanem azt is, hogy amikor ő miniszter lett, elsősorban a „régiek” .morgolódtak: miért nem Pálfffy, miért megint egy „civil”, Veres Péter és Dinnyés után? Ám az sem titok előtte, hogy az új tisztek között egyre népszerűbb Sólyom László ... Szőnyi Tibort és Szalai Andrást 1949. május 18-án tartóztatják le. Pálíflfy- nak szinte sohasem volt dolga velük, iha értesül is valamiről, az úgy hat rá, mint bárki má.sra. A pörlben is nehéz lesz összehozni őket: Szalai nem is említi nevét a vallomásában, Szőnyi csak egyszer, futólag. Május 27-én viszont letartóztatnak egy nemzetközi segélyügyekkel foglalkozó gazdasági szakembert, Varga Endrét, akit majd a Szőnyi-féle „svájci ikémesoportha” sorolnak. A feleség Pálffyhoz rohan segítségért, nem véletlenül: Varga volt az, aki egykor segített, hogy a hadseregből kilépett főhadnagy állást kapjon az Egyesült Izzóban. PáMfy segítséget ígér és állja is a szavát — Vargának elárulja a vizsgáló tisztje, hogy egy miniszter és egy altábornagy próbált közbenjárni érte —, s ez mutatja, hogy gyanútlan és magabiztos: hiszi, hogy ártatlanokat ki lehet szabadítani, és főként — hisz a szava erejében. Három nappal később, május 30-án tartóztatjiálk le Rajk Lászlót. PáMfy —• hozzátartozók, (barátok, ismerősök tanúsága szerint — komor és gondterhelt volt az ezt követő napokban; de ebből semmire sem következtethetünk, hisz a légkör most már dermesztő mindenki számára, ő is azt teszi, amit a környezete: találgat, magyarázatot keres, talán szorongást is érez, hisz -Rajkót valóban jól ismeri. Június 19-én úgy tetszhet, megszűnik a bizonytalanság: a sajtó hírül adja Rajk, Szőnyi, Justus és 17 társuk — tehát az egész „fcémbanda” — letartóztatását. Ki tudná megmondani, mi minden kavargott Rálffy György fejében ott, az elnökségi asztalinál, amikor a június i22-iki aiktívaülésen megszavazták a Rajkot -és „cinkosait” megbélyegző határozatot? Talán hitte most már, hogy valóban „kártevő bandát” göngyölített föl az Államvédelmi Hatóság, talán kételkedett, de valamiféle megnyugvást is eredhetett: a közlemény s utána a gyűlések sora azt is jelenti: vége a letartóztatási hullámnak. És valószínűleg ugyanezt érzi a többi tábornok is. Aztán július 5-én letartóztatják FáMfyt. A Farkas-beszéd s ezt követően 616
