Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 4. szám - Száraz György: A tábornok XXV. (életrajzi esszé)
A Tanácsköztársaság kikiáltása után, április elején a Ludovika hallgatói kérik a Hadügyi Népbiztosságot, hogy állítsanak fel belőlük egy gyalogzászlóaljból és egy tüzér osztályból összetett csapattestet és zárt alakulatként vessék be őket az intervenciós hadseregek ellen. A fölajánlkozást bizonyára azoknak a napoknak elkeseredése és „honvédő” elszántsága szülte. Hogy miként állt volna helyt ez a ludovikás egység a fronton, nem tudhatjuk. Valószínűleg úgy, mint a Vörös Hadseregben szolgált tisztek többsége: megbízhatóan a felvidéki hadjáratban, ellenforradalomra készen a visszavonulás után. A Hadügyi Népbiztosság nem engedélyezi az egység felállítását; április 12-én pedig megszünteti az akadémiát, helyébe „vörös paranosnokképző tanfolyamot” állít. A rendelet szerint az I. évfolyam hallgatói hazabocsátandók, a II. évfolyamból aki akar, beléphet a Vörös Hadseregbe; a tüzér és műszaki akadémikusok viszont megmaradhatnak az új tanfolyamon. A Lenkei—Bachó szerzőpáros szerint „a vörösök egyik célja volt”, hogy a ludovikásokat „pályatévesztett emberekké tegyék, a kétségbeesésbe, s így a vörös hadseregbe hajtsák”, a másik pedig, hogy a parancsnoki posztokat „kétségbeesett fiatalemberekkel töltsék be, akiket a vörös uralomnak megfelelő irányba terelni” nem lesz nehéz. Hozzáteszik: az első célt részben el is érték, mert „Stromfeld Aurél elvtárs, megjelenve az akadémián”, buzdításával elérte „körülbelül 25 akadémikus jelentkezését”, s ezek aztán „a vörös hadosztályokhoz és a vezérkari főnökséghez” kerültek. Május 1-én nyílt meg a parancsnokképző tanfolyam. Parancsnoka, Kerekes József alezredes — mint Lenkeiék írják — „kommunista ízű beszédet tartott”, s ezt á tisztikar, „tekintettel a politikai megbízott jelenlétére, kénytelen volt ökölbe szorított kézzel, de csendben végighallgatni”. Tudjuk, épp e napon fordul igazán válságosra a hadihelyzet. A tanfolyam tényleges megnyitását egy újabb paranccsal elhalasztják, hallgatóinak azonnal be kell vonulniuk csapattesteikhez. A frontra indul a tanári kar egy része is. Kerekes alezredes az 1. hadosztály parancsnokságát veszi ót. r Utódát, Bartha László őrnagyot már a Hadügyi Népbiztosságon működő ellenforradalmi összeesküvő, Lemberkovics Jenő százados szemeli ki. Bartha maga így ír az ellenforradalom idején kelt utólagos jelentésében: „Lemberkovics, nemzeti érzelmeimet ismerve, közölte velem, hogy a választás azért esett rám, mert az akadámiát a nemzet részére meg kell menteni, és volt hallgatóit nem proletárparancsnokokká, hanem tisztekké kell kiképezni.” Június elején új rendelkezés születik: „katonai főiskolai tanfolyamot” szerveznek a Ludovikán. Felvehetők a volt másodéves hallgatók és a hadapródiskolák IV. évfolyamának növendékei, s egy kiegészítő rendelet alapján a volt I. évfolyambeli ludovikások is. A tanfolyam kezdete június 15., vége szeptember 30. Egyes források szerint Stromfeld közbenjárására született az intézkedés, a Lenkei—Bachó szerzőpár a Hadügyi Népbiztosságon működő összeesküvőknek, Schranz ezredesnek és Lemberkovicsnak tulajdonítja a tervet: ők vették volna rá Fiedler népbiztost a rendelet kiadására. Valószínűnek látszik, hogy mindkét változat megfelel a valóságnak: Stromfeld szívén viseli egykori „fiai” sorsát, a Vörös Hadseregben pedig égető hiány mutatkozik fiatal parancsnokokban: éppen ez az, amire Lemberkovicsék hivatkozni tudnak. Bartha jelentéséből idézek ismét: „Az intézet parancsnokává ugyan Balassa Béla vk. ezredest nevezték ki, de ennek betegsége miatt én maradtam folytatólagosan a tényleges parancsnok. Nem állott tehát semmi annak az útjában, hogy Schranz és Lemberkovics tervei szerint, a népbiztossági rendeletre tá314
