Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 5. szám - Söptei István: Sugár Andor Sárvárról írt levelei
Sugár Andor 1944. május 11-i levele egyértelműen bizonyítja, hogy május 10-én indították őket Sárvárra, a kisegítő toloncházba. A levél tanúsága szerint feleségét más felé irányították. Tehát, amit a Toloncházból írt levele már sejtetett, beteljesedett. Feleségétől elválasztva indult a pokoljárásra. E helyütt nincs lehetőség a sárvári tábori állapotokat részletezni, s a művész levele sem tartalmaz erre vonatkozólag konkrét utalásokat. Viszont a levélben kért mindennapi közszükségleti cikkek listája mégis bepillantást engednek az internáltak sanyarú életébe. Ügy gondoljuk, hogy a töltőtoll tinta, ceruza, füzet, W.C. papír, borotválkozó szerek kérése egyértelműen bizonyítja az elemi létfenntartási eszközök hiányát, illetve beszerzésének korlátozottságát a sárvári táborban.^ A levél tanúsága szerint a tábor rendelkezései szigorúan szabályozták a küldhető élelmiszereket is. A zárolt élelmiszerféleségek listája (szalonna, zsír, konzerv) azt bizonyítja, hogy a sárvári tábori szabályok már közelítettek a koncentrációs táborok életviteléhez, megfosztották az internáltakat legelemibb emberi jogaiktól is. .. néha jó egy kis hazai” — írja Sugár Andor. Nyilván a rossz tábori ellátás íratja le vele e sorokat. Azonban bármennyire is foglalkoztatja saját létfenntartása, leveléből egyértelműen tükröződik felesége, családja iránti aggodalma. Újra Zsuzsára, anyósára gondol, amikor papírra veti a következő sorokat: ......Inkább ha leh et, Zsuzsáéknak.” Sárvárról írt első levelének befejező mondatai talán már érzékeltetik a tragikus vég elkerülhetetlenségét is: „...A mi lakásunk ügyét intézzétek legjobb belátás szerint s ha elvész minden az sem baj.” A május 11-i Sárvárról írt levélre a Sugár Stefánia által írt választ már nem kapta meg. A levél 1944. május 14-én kelt:16 „Drága Bandikám, megkaptuk első lapodat s őrölünk h. hála Isten jól vagy. Amint Zsuzsáiktól hírt kapunk, majd értesítünk. Tőle 11-ről kaptunk lapot, még Pestről, s azt írta, anyjával együtt megy...........adjam meg a címedet barátaidnak i s, vagy beéred a mi lapjainkkal? Valami gyógyszer, influen v. sodabicarbona nem kell?” — írta édesanyja nevében is Sugár Stefánia. Ugyancsak május 14-én kelt Sugár Andor második levele Sárvárról.17 Sajnos, e levél csak töredékben áll rendelkezésünkre. E levéltöredék alapján is következtethetünk arra, hogy az internált kommunista festőművész további élelmiszerkiegészítést kér, valamint étkezéshez szükséges evőeszközt. Bár a család megnyugtatásaként teljesen egészségesnek vallja magát, a levéltöredék utolsó sora viszont valamilyen fájdalomról tudósít bennünket. Nem eldönthető, de elképzelhető, hogy esetleg újabb, a kihallgatások során szerzett sérülésekről van szó. A május 14-i két levél tehát kerülte egymást, s fájdalmas, hogy Sugár Andor, nővére levelét már nem kaphatta kézhez. Nyilván az akkor szokásos cenzúra okozta a késést, így a nővére által írt levél minden közlés, információ nélkül visszaküldetett a feladó, özv. Sugár Gyuláné rákoscsabai címére. Az utolsó dokumentum, amely minden bizonnyal Sugár Andor utolsó írásos megnyilatkozása, híradása is, 1944. május 18-án kelt Sárváron.18 Drágáim! Értesítelek Benneteket, hogy e sorok vétele után egyelőre csomagot ne küldjétek. Sok-sok csók. Zsuzsának is. Banditól E szűkszavú értesítés csak sejteti velünk, hogy Sugár Andor életének utolsó útjára indult. A sárvári internálótáborban eltöltött egy hét után életének alakulásáról csak közvetett dokumentumokkal rendelkezünk. A sárvári internálótábor egyik alkalmazottjának visszaemlékezése szerint19 május 19-én indultak el azok a vagonok Auschwitzba, amelyeknek egyik „utasa” volt Sugár Andor. özv. Dési Huber Istvánná leveleiből tudjuk20 ......hogy Sárvárott volt dr. Kolta, (vagy Koltai, avagy K öltői) nevű fogorvos. Az ő — feleségéhez intézett — leveléből tudtuk meg, hogy 477