Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 10. szám - Mihályi Gábor: A magyar dráma gondja (vita korábbi és mai résztvevőkkel)
egy adott helyzet iróniáját tolmácsoljuk a segítségével. Ez is példa arra, miként igyekeztünk az egyes alakokat minél komplexebben ábrázolni. Fejtörést akozott a darab szerkezete is. Kleist regényében stációkat ábrázol, annak a folyamatnak egyes állomásait állítja olvasói elé, melyek során a tisztességes átlagpolgár megvadul és országos veszedelemmé válik. Ezöket a stációkat Kleist hajszálpontosan, imély pszichológiai hitelességgel rajzolja meg, Sütő drámájának első részét még igen részletezően dolgozta ki, komótos nyugalommal jeleníti meg Kohl- haast, a mintapolgár otthonában, szerettei körében, azonban azt követően, hogy felesége elindul, hogy igazságot kérjen a derék lócsiszár számára, a cselekmény hirtelen felgyorsul, nagy ugrásokkal halad előre, egyik-imásik jelenet elnagyolttá válik. Emlékszem, mindvégig elégedetlen voltaim a tronkai képpel, amelyben Sütő jó- néhány közhelyszerű alakot hoz be a színpadra. Ezt a jelenetet — nézetem szerint — Sütő rosszul írta meg, és ennek megfelelően színpadon sem sikerült megáldani. Harag Györgynek sem sikerült — ő nagy színpadi effektusokkal takarja el a jelenet írói fogyatékosságait. Már harmadik éve játszottuk ezt a darabot — ez volt a kaposvári színház legnagyobb sikere —, amikor egy soproni vendégszereplés alkalmával újra átrendeztem a tronkai színt. És még akkor sem voltam kibékülve vele. Ha lemegyek Kaposvárra, még ma is ugratnák azzal, hogy mikor próbáljuk újra a tronkai képet. A Sütő-darab szerkezeti fogyatékosságait az előadás erőteljes megszerkesztettségével próbáltam ellensúlyozni. Szigorú rituális keretbe fogtam össze a színpádi játékot. Ezt segítette Jeney Zoltán zenéje, az a néhány időnként megjelenő statiszta figura, a szőnyegkiterítés, és mindenekelőtt Pauer Gyula díszlete. A lecsapódó hidak egyre jobban szűkítették a szereplők mozgásterét. A lecsapódó sötét lamellák a végzet feltartózhatatlan közeledését is jelezték. Hangsúlyozták a Lócsiszár virágvásár- napjának végzetdráma jellegét. Sütő a Kleist-regényhez képest jelentős módosításokat hajtott végre, elsősorban Kohlhaas Mihály alakjának jellemzésében. Egyértelműen lett, hogy a derék lócsiszár harmóniára törekvő 'becsületes polgár, aki tökéletes állampolgár lenne, ha nem kerülne konfliktusba a tökéletlen államrenddel. Újdonság Sütő drámájában Nagel- Schmidt megnövekedett szerepe: a kompromisszumokat kereső, középutas megoldásokkal szemben ő képviseli a drámában a hajthatatlan radikalizmust. De a leglényegesebb eltérés, hogy Sütő hősének tragédiáját napjaink konfliktusaiból kiindulva éli át és jeleníti meg a drámában. Végül is ezért állíthatjuk, hogy a Lócsiszár virágvasárnapja önálló drámai alkotása. Gondolom, Sütő Andrásnak is meg lehettek a maga sérelmei, amelyek őt a Kohlhaas Mihály témához vonzották. A huszadik század kelet-európai történelme bizonyára nem is egy alkalommal hozhatta őt hasonló helyzetbe. Kleist regényében Kohlhaas rémítő vezérként vonul végig Németországon, városokat gyújt fel, és nem lehet tudná, mikor és hol bukkan fel csapatával, hogy egy másik várost is lángba borítson. Egy olyan ember cselekszik így — Sütő darabja ezt emeli ki —, aki akár a város díszpolgáraként fejezhette volna be életét, csak éppen rá kellett ébrednie arra, hogy az állami lét, a társadalmi berendezés, az intézmények nem az ő segítségére, gyámolítására vannak, ahogy addig hitte, hanem arra valók, hogy eltitkolják, eltussolják a különféle disznóságokat, visszaéléseket és megfékezzék, megzabolázzák őt, amikor sérelmeinek orvoslását keresi. Rendezés közben volt egy olyan elképzelésem, hogy ez a Kohlhaas, ez a tökéletesen tiszta hős a darab egyik jelenetében rendkívül elégedetten — szándékom szerint már kissé mulatságos módon — számolja a pénzét, könyvelje el a kétheti nyereségét, még abban a hiszemben, hogy a becsületes kereskedői élet tovább folytatható. Holott valójában már megrendült alatta a talaj, pillanatok múlva megérkezik a baljós hír, amelynek következtében összeomlik eddigi élete. Vajda Lacit nagydarab mackós lénye, eredendő naiv tisztasága szinte predesztinálta a jóságos lócsiszár szerepére. 949
