Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 10. szám - EMLÉKEZÉS HUSZÁRIK ZOLTÁNRA - "A mű megszüli az életet..." Ágh István és Császár István beszélgetése 1983. augusztus 18-án Huszárik Zoltánról (Lejegyezte Pete György)
jobb lenne másoknak, ha ő olyan lenne, ahogy mások képzelik. Cs. I.: Ugye, minden társadalomban az az ideál, hogy ha valaki iránit egy közkeletű elvárást táplálnak, akkor az feleljen meg annak; tehát hogyha valaki értelmiségi, akkor legyen mindig kulturált és művelt, hogyha mondjuk főorvos, akkor minimum legyen egy olyan autója, ha filmrendező, akkor szívjon amerikai cigarettát... Ha valaki nem alkalmazkodik ezekhez a sztereotípiákhoz, akkor az megzavarja az egész mechanizmust, nfert ezzel mintegy fölvillantja, hogy nem is biztos, hogy úgy van, és úgy van jól, ahogy mi gondoljuk. És az ember megbecsülését is ilyen sztereotípiákhoz kapcsolják az emberek. Ha úgy viselkedsz, ahogy a „rangodhoz illik”, akkor elfogadunk, akkor szeretünk téged és elismerünk. Ha megróható vagy valamiképpen, akkor azonnal elhúzódnak tőled, és elkezdenek gyanakodni. Nem is biztos, hogy ez az ember tényleg olyan nagy ember...! Miért higgyük el, hogy csakugyan jó filmrendező? Mert ha nem eléggé aláz ő meg mást, ebiben a gyengeségét vélik fölfedezni — és akkor a másik kezdi el megalázni őt.. A. 1.: Megvolt ennek az ellentéte is: legenda alakult ki körülötte. És az is baj volt, ha nem tett eleget a legenda „elvárásainak”. .. Cs. 1.: Szeretek anekdotizálni ... Anekdoták jutnak eszembe — úgy formálom meg a dolgokat... Egy filmrendező mesélte, hogy a filmgyárban a vágószobából egy ízben lenézett a filmgyár udvarára: zuhogott az eső, minden csupa víz, sár... Huszáriik Zoli elesett, és fekve maradt egy kissé. Egy kicsit pihent ... Volt benne egy 'kis nyomás. S jött egy operatőr... egy menő, nagyra- törő, fiatal operatőr, aki arról áradozott ennek a rendezőnek, hogy egy valakivel szeretne dolgozni: Huszárikkal. És Hu- szárik Zoli ott feküdt a sárban, és az a srác szépen — nemhogy elment mellette — kikerülte... Még egy ívet is leírt. Ez a Csontváry forgatása előtt történt ... Ugyanez az operatőr a seggét verte volna a földhöz, hogyha Zoli őt választja operatőrnek. De nagy ívben elment mellette, s ott feküdt egy ember a sárban... A történetnek van még egy poénja: én csak magamban kérdeztem meg ettől a filmrendezőtől, hangosan nem: „És te ott maradtál az ablaknál? Nem mentél le, hogy fölemeld?” Én ha ott megyek el történetesen, hát megveregetem Zoli vállát, hogy „mi van, pajtás, pihensz egy kicsikét? Gyere, inkább sétáljunk egyet!” Szóval ő is csak az ablakból nézte... Most arról, hogy Zoli számára a film nagyrészt önmagának a megfogalmazása volt, és hogy ő a saját egyéni tisztességét nem volt hajlandó feláldozni ... Filmet csinálni, vagy írni, vagy egyáltalán bármit csinálni lehet úgy, hogy hazudom magam valaminek, és ebből életmű is lehet, egy nagy hazug életmű. A másik lehetőség pedig az, hogy mindenáron magamat, saját magam lenyomatát adjam. Hogyan változott át Zoli emberi habitusa és életformája — ha úgy tetszik, sorsa — filmmé?... Zoli filmjeinek legjellemzőbb vonását valamiféle döbbenetben látom. Nem egyszerűen a világra való rádöbbenés, hanem a DÖBBENET. És meg is döbbent — az Elégia... A döbbenet — nem azért, mert levágják azt a lovat... A döbbenet már a lónak a szemében, a közeli képen ott van ... A létezésnek valami furcsa, rejtelmes, szinte ijesztő volta. És a többit is vehetném: ez a döbbenet benne van még a látszólag legvidámabb filmjében, a Capriccioban is ... Ott is benne van: a hóemberek ... Pedig ott látszólag maga a cím is arra utal, hogy Játék’, ,szeszély’ — hóemberek így-úgy átalakítgatva — és mégis... a végén az a rettenetes gyász-zene. A hóember kezében a sokágú gyertyatartó ... Nemcsak a lovak pusztulnak ... VALAHOGY pusztulnak a hóemberek is ... És nem is a pusztulás döbbeneté van ezekben ... Ugyanezt adja a Tisztelet az öregasszonyoknak, és az utolsó kisfiiimje, az A piacere... az elejétől a végéig maga a szörnyűség ... A. I.: Az Amerigo Tótban nincsen benne ez a szörnyűség, de abban a művészet iránti szeretetét fejezte ki ... hogyan teremt a művész az anyagból szobrot... hogy mehet egy szobrász haza ... Nem gondoltam pontosan végig, de sejtem, hogy miért kellett a Csurgói Madonnát beletenni a filmbe, kivenni Rómából, hazamenni ... És farmernadrágban van 932
