Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 10. szám - Ágh István: Dani uraságnak XI. (lírai szociográfia)

Tiszta beszéd, ha a magáét mondja, de sajnos nemzetben, világban gondolkodni egyre kevséblben tudnak, alkarnak.

A másik beteget az alkohol sodorta óidé. „Mért ivott? — Mert nincs jövő!” — felelte. Tizenegy millióból alkoholista félmillió magyar! Mintha jövőtlenül élnénk, múltunkat elfeledtük, magunkba zárt nép lettünk, csonkaságunkfoan. Oktatásunk éíppen ilyen, történelemtanításunk felületes. A maturáló nem érett, a diplomás meg azt mondja: „Hát ezért kellett annyit tanulnom?” S mit tudnak az új tanár ók? És kikhez szól a Magyarokhoz és Vörösmarty Szózata? Egész klasszikus költészetünkhöz megszűnt a lelki kapcsolódás, nincs hozzá jelenünk, jövőnk. Min gondolkodik, áki csak megél? Kiválóan tudja az érdekébe tartozó fogásokat, szavakat, tud gépeket szerelni és mutogatni adriai fényképeit. Beszédkészsége ilyenkor megejtő, szavaimra nincs szüksége, s hallgatok, mert csak vizet prédikálnék néki, mivel győzném meg? Az övé nyilvánvaló, neki érthetetlen az enyém. Érdemes-e írni? — kérdezem magamtól negyvenhárom évesen. Olyan szokássá változtam, amiből meg is élhetek, ha igaz. S talán nem pusztulok ibele, mint az Űr karában Csokonai, Kisfaludy Károly.

De mielőbb Jeremiás lennék a Város kapuja előtt, s kidobnának, hogy mit habatol itt ez a tetves kódis, abbahagyom, és azzal folytatom, amit a mezőgazdaság és az élelmiszeripar minisztere mondott: „A legfrissebb nemzetközi adatok tanúsága szerint Európa tizenhét 'Országának összevetésében a negyedik helyet foglaljuk el az egy főre jutó élelmiszer-kalória és összes fehérjefogyasz- tás alapján.”

Lengyelországról írtam, de a múlt héten jártam Romániában, Erdélyben. Látogatásom okán kérdezhetem, mért ne éppen az öregember ejtené el a tejes- üveget, amiért órákig sorba állt Kolozsváron? Van, aki akkor veszd észre, hogy otthon hagyta a pénzt, mikor már fizetni lehetne. Soriban kell állni, lés az esen- dőségből is annyi szerencsétlenség származik! Mi, külföldiek tele vagyunk házáig ondoló háladstenkedéssel. (Nekünk nem kell, Ide nekik miért? Azt mondják, ha majd kinő a fű, tejelnek az állatok. (Elsírtam magamat Uram, amikor barátom haldokló anyjához mentemben hosszú emibersort láttam. Sírva kellett örülnöm a pesti piacra gondolva, mely ott, a Bosnyák-téren düslafcodik.

De azíért ne higgyen az Űr magammal mit sem törődő fantasztának. Megkaptam a jelentést a nyavalyámról, s a kórházat elhagyhatom. „A (beteg panaszait vizsgálattal igazolt duotíenalis ulous okozta. Diétás Tagamet-lkúra mellett tünetmentessé vált. Jó állapotban emmitáljuk. Tünetfdkozódás esetén oontrol javasolt. Fűszerszegény diéta, alkoholtilalom.” Fekély. Akkora, mint egy rizsszem. Vigyáznom kell magamra. Jó egészséget!

917