Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 10. szám - SZENNTKUTHY MIKLÓS 75 ÉVES - Szentkuthy Miklós: Villanovai Tamás (1487-1555) (A Szent Orpheus breviáriuma IV., Véres Szamár című kötetének bevezető szentéletrajza)

nek!.... De ujjongjanak és örüljenek benned mind, akik hűségesen keresnek Téged!” (70. zsoltár). És ez a dúsgazdag, dústheológ, dúsköltő, dúsfiatal dávid és a vele testi-lelki rokon Fray Nicolas úgy érezték, hogy az ő szenvedélyes barátságuk nem hogy nem mond ellent a hatodik parancsolatnak, hanem ellenkezőleg: az Istenszeretet, Isten- tudás, Istennel azonosulás földdes, emberi, laikus nagypróbája. „Dávid” menyasszonya (aki életét,'halálát, családját, vagyonát, egészségét, hitét, hitetlenségét, üdvösségéit és kárhozatát, testét és lelkét az ő „Dávidja” szerelmére és sorsára tette fel) a tengerparti VilLajoyosában élt. Ott szent szerzetesek éppoly szent „hadat” viseltek a zsidók ellen, mint Almansa papjai. A menyasszony abba a palo­tába menekült, amelyből az ő vőlegénye éppen elszökött. Odaérve, a palotát üresen, kifosztva, félig fölégetve, félig lerombolva találta. A menyasszony persze tudta, mer­re vannak vőlegénye egyéb pazar tanyái. Rá is talált vőlegénye rejtekhelyére, de meglepetést akart szerezni és egy ideig, tűzkénf égető függöny mögül, tanúja volt „Dávid” és Fray Nicolas barátságának, melyet a menyasszony egyre inkább ellentmondónak érzett jegyességükkel. Dühének legrobbanóbb pillanatában hosszú hegyes tőrével szíven szúrta hűtlen vőlegényét, de természetesen ugyanúgy akart végezni Finisterre páterrel, de a nő megbotlott vőlegénye holttestében (... Rosso Fiorentino pingált ilyen meztelen hulláikat „Mó­zes megvédi Jethro leányait”...), a tőr is kiesett kezéből és Fray Nicolas Finisterre boldogan, túl boldogan menekült! Ugyan mit érdekelte őt ez a piszlicsári családi kalamajka, bagatell és buta slamasztika? Szökése közben egy éjszakára megszállt valami útszéli zugfogadóban, ott néhány csavargó és örömlány között, a közös vacsorázó helyiségben megismerkedett három szent szerzetessel. Hogy kerültek ezek ide? Így: egy andalúziai kalandor el akart jutni „Amerikába”, mindenféle szedett-vedett népséget gyűjtött maga köré, első­sorban börtönökből megszökött foglyokat, üldözött bnigantifcat, akikkel privát hódí­tásokat akart végrehajtani az Újvilágban: majd ezek az ördögien gátlástalan fickók fognak neki maya, azték, tolték, inka (hehebe...) rabszolgákat szerezni, lesz arany, cukornád, banán és Nagy Szent Spanyolországba szállítandó exotikus csemege há­remlányok. Dohát ehhez hajó kell. A kalandor, miután már jó pár tucat orgyilkost összetoborzott, ugyanilyen szorgalommal szent szerzeteseket is gyűjtött maga köré, hittérítőket, akiket az Újvilágba visz magával. A naiv papok csapatával, tízzel-húsz- szal, audiencián jelent meg V. Károly király és császárnál, a császár trónja előtt fantasztikus senorial parádéban (a papok a zongora fekete billentyűinél feketébbek) szinte hitoktató beszédet tartott szent Pál térítő útjairól, épp csak hogy nem nevezte magát szent Pál újra-megtestesülésének, — és pénzt kért a császártól egy szép nagy tengerjáró hajóra. (Egyébként ezzel a kvázi szent Pál-reinkarnációval csak a csá­szár előtt páváskodott. Mikor a „nép” és búcsújáró papok körében és közelében agi­tált, Kolumbusz fiának hirdette magát). A három szerzetes, kikkel Fray Nicolas a lebuj-kocsmában találkozott, „Pablo Colán” hajójára igyekezett. Nicolas csatlakozott hozzájuk, beszélgetéseik hatására élete legszentebb, legvallásosabb, legmisztikusabb és legmorálisabb korszakát élte: valóban megbánta minden bűnét, valóban hittérítő akart lenni vállalva a vértanú­ságot. Azok a költemények, zsoltár-kommentárok, Madonna-méhű barokk vallomá­sok, melyeket a kikötő felé zarándokolva írt, vetekednek San Juan de la Cruz köl­teményeivel. A hajón persze a szent-balek papok és a részeg-ringyó börtöntöltelékek élesen el voltak választva egymástól, a vezérkalandor ugyancsak értett az ilyen dereglye­béli válaszfalak „színpadi” architektúrájához. Finisterre atya gyakran imádkozott, minden szépségnél szebb áhítatos hittel a hajó — felfele kunkorodó kürt-szájhoz hasonló — orrán, vagy egy torony-magas árbóc-kosárban, csillagok, holdak alatt, delfinek, hullámok, röfögve, böfögve zúgolódó félviharok, Erzsébet és Mária fél­gömb hasát utánzó, encinta gravida vitorlák, kérdések, végtelenek, semmik és Isten tolakvó sós csókjai között. Mivel az akasztófavirágok meg nem szűnő dáridói áthallatszottak a szent papok m2

Next

/
Oldalképek
Tartalom