Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 10. szám - SZENNTKUTHY MIKLÓS 75 ÉVES - Szentkuthy Miklós: Summa (Részlet a Frivolitások és hitvallások című, készülő önéletrajzi műből. Kabdebó Lóránt magnetofon-felvételei alapján összeállította Tompa Mária)
Istentisztelet. Ez ugyanaz, mint ahogy Babits Mihály a Jónás Könyvé-ben pró- fébaságról, Istenről, túlvilágról beszél és közben — ilyen szavakat használ: „hórukk”, „rühellé”, csücsültem”. A legmagasabb, Aquinói szent Tamás világát súroló teológia és a hó-ruikk, rühellé, csücsültem. Ez a nagy művészet sajátossága és kedvtelése. Caravaggio — barokk festő, a iegba- rokkabbak közül való. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy az emberek a „barokk” szó hallatán valami pa- teíikus, bonyolult, zűrzavaros, kaotikus, biiperdrámai, hiperteátrális kánkánra gondolnák, és elfelejtik, hogy van barokk — rend. A barokk művészet zűrzavarokat produkált — fantasztikus, színpadias — szobrászatban, drámaírásban, festészetben egyaránt, ugyanakkor a különleges rendnek is rajongó híve. A barokk zenében (ellenpont, Kunst der Fuge) ezt nagyszerűen látni. Vagy nézzük Rómában a Szent Péter templom előtt azt a két félkömíves Bernini-oszlopsort — hál az bizony a hiper-rend példája. Ahogy engem ihletett a középkori katedrálisok rendje, az ezer részlet — idézőjelben mondom — káosza és mozaikos tánca fölött, úgy ihletett a barokkban a jellegzetesen barokk — rend. Mielőtt becsukom ezt a Caravaggio-al- bumot, hadd említsek meg egy másik albumot, a Poussin festő képeit tartalmazó színes képeskönyvet, amit szintén kinyitottam Caravaggio kapcsán. Mert Poussinmek van egy gyönyörű képe, amely figurálisán, hangulatban, színezésben és színpadi dékoráoióban nagyon emlékeztet Caravaggio „Pihenés az Egyiptomi Menekülés közben” festményére és amelynek Poussin azt a címet adta, hogy „L’inspiration du poé-te”, a költő ihletése. Apolló, akd kezében lanttal ül, akt formájában: szívben, vérben, testben, fantáziában, művészetben és erotikában rokona Caravaggio hegedülő angyalának. Apolló lantom, illetve lyrán játszik, őt ihletettem hallgatja, egy költő, az a költő mintha szent János evangélista volna, aki írja az evangéliumot, és ennél fogva Apolló — azonos lehet Jézus Krisztussal vagy a Szentlélekkel. Okvetlenül megemlítem, hadd legyen még nagyobb súlya annak, amiről már előbb beszéltem: hogyan függ össze pogány érzékiség és katolikus vallás, — hogyan lehet összekaposolni erottkumot és szentséget, Bratet és Amor Sanctust. érzéki realizmust és religiózus spiritua- litást — erre ez nagyon jó példa. Azzal búcsúzom ettől a Caravaggio- kép.től — „Pihenés az Egyiptomi Menekülés közben” —, hogy mindaz, amit eddig mondtam, azt hiszem, magában foglalja a leglényegesebb tényt: minden művemnek, münden gondolatomnak, szóban, életben, imádságban, szerelemben, irodalomban, minden megnyilatkozásomban és égi-földi viselkedésemben, beha- viouromban, percről percre, másodpercről másodpercre — a végső kérdések foglalkoztatnak! Mi az élet eredete, mi a természet eredete, írni a világ eredete, micsoda csoda a természet? Milyen rettenetesen nem ismerjük a természet igazi titkát és igazi működését? Mi a halál, mi az Isten, mi a Nemisten, mi a történelem, miért rossz a történelem, értelmetlen-e a lót, vagy van valami nagy rejtett értelme? Caravaggio: „Pihenés az Egyiptomi Menekülés közben” című képéhez fűzött eddigi széljegyzeteim eléggé igazolják, hogy ilyen a természetem és ennélfogva számomra különlegesebb „riposo”, pihenés, se Egyiptomban, se Egyiptomon kívül nincsen. 872